Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
testmese

Szerelem…

Dallamaiban rengett meg lelkem;
Hangja körül ölelt engem,
Majd erős karmaival mélyen szántó sebet hagyott,
Annyira éget a varr, magányos vagyok.

Felhőm eltakarja a vakító égitestet,
Nem érzem magamban azt a régi erőt, s kedvet,
Mitől végtagok nélküli lelkem szárnyra kélne,
Óh, Istenem! Csak a zuhanástól ne félne…

Átölel ismét a hang, s a megakadt szó,
Minden gondolatom eltorzult, a jó
Messze elkerül engem;
erősebb nálam ismét régi szenvedelmem.

Fehér, kék, piros, fekete, sárga;
Veszít a szív, szegény árva…
Lágyan ölelő szellő, süvítő szél,
Lelkemben a vihar amilyen gyorsan kél,

Oly’ hamar majd ki is süthet a nap,
Eljöhet majd az a szent és akarom pillanat,
Mire oly’ rég és titkon vágytam,
Mire minden pillanatban annyiszor láttam jelet,
Mit most leírni sem lehet…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

A férfi: tenyetunya maszlag…






A férfi.
Ránézek, s egy perc alatt döntök,
Szerelem lehet, vagy a nyakába öntök
Valami folyékony állagút,
Vagy slaggal áztatom, hisz’ ott a kút.
A férfi. Tenyetunya maszlag,
Nő nélkül mégsem maradhat,
Egyedül csak egy dákó, golyóval,
Jó lenne neki akár egy lotyóval
Is,
Kis hamis.
Asszonynak a kevésbé szépet akarja,
Vagy ha az, akkor bizton eltakarja,
Mert önző, birtokló népség,
A férjemként ilyet jó szemmel nem néznék,
Mert a guta tuti megütne,
Ha mindig ott lihegne mögötte
A zöld szemű szörny, a féltékenység,
Az eddig meg nem nevezett, oktalan rémség.
Álló dákóval néz a férfi,
Csak lyuk kell neki, a nevedet sem kérdi,
Azt sem tudja hová való vagy, talán érdi…
A férfi. A srác, a Pasi,
“szeretlek”- ezt nem tudja mondani.
A pasi, akinek önmaga fontosabb,
Csak bent ne maradjon a ragacsos magv.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Mindenki szexel…

Azon gondolkoztam a tegnapi nap folyamán, hogy vajon létezik e az Igazi Nagy Egységes Viszonzott Teljes Egész S Z E R E L E M?
Fejtegettem magamban minden gondolatát, felmerülő lehetőségeit, és egyszerűen személyiség zavaromban nem tudtam meggyőzni magam arról, hogy nem létezik.
Mindenképpen meg kell említenem ezzel kapcsolatban egy régebbi olvasmányomban olvasott gondolatokat, miszerint a Lélek egy nagy egész; mondjuk, nevezzük gömbnek, és kétfelé szakadva keresi a másik felét, hogy egyesülni tudjon azzal, s végre kiteljesítve önmagát, végre egy nagy egésszé lehessen a létezése alatt.
Körülbelül,mint egy kettétört keksz… A törésvonal mentén, a kettészakadáskor apró morzsák is lehullnak, melyeket az élet során tapasztalatok formájában pótolni szükségesek.
Csodálatos dolog ezen elgondolkozni, szenvedélyes, odaadó, kéjes, őszinte, tiszta szerelemről ábrándozni.
Ám a való életben ez egészen másképp szokott elsülni… A szerelem nem egyszerű egymásra lelés, hanem lehangoló és sokszor nagyon fájdalmas próbálkozások sorozata. A szerelem létezését emiatt, ennek okán nagyon sokan tagadják és szkeptikus mosollyal arcukon kétlik. Nem ilyen egyszerű ez, nem ilyen egyszerű, nem, nem, nem…
Érdekes, hogy most a csókolózás jutott eszembe: az ajkak egymáshoz való érintése, a nyáluk keveredésével lejátszódó nyelvek játéka. Nehéz nem csókolózni egy életen keresztül. Az ajkaknak nagy szerepe van a szeretet, szerelem kimutatásában. Már a csecsemőkorban is puszilgatnak minket egyfolytában, és jó esetben. A mellbimbó szájba kerülését pedig nem lehet elfelejteni, hiszen az életünk első örömélményei az emlőkhöz csatolandó, orális élmény.
Tehát az ajkak fontossága kétséget kizáró tény. „Úgy szeretlek, majd megeszlek”.
Birtoklás, szeretet, a szeretett lény birtoklása.
Istenem mennyi betű egy halomban, s mit sem tudunk arról, hogy mi is a szerelem valójában, miért is érezzük azt az érzést, azt, amelyik nélkül nem létezhetnénk mi sem, ami nélkül nem lehetne oly emberi az egész létezés, ami nélkül, valójában egy sivár légzés folyamat lenne az életünk. Szerelem nélkül nincs élet, nincs művészet, nincs semmi, nincs öröm, boldogság, fájdalom, szenvedés…
Valahol az Élet is egy nagy szerelem, az élni akarás nagy szerelme, szenvedélye.
Az utazás is akkor élmény, ha tartunk valahová.
Az evés is akkor okoz igazi örömet, ha éhesek vagyunk.
A szerelem is akkor a legszebb, ha megértünk rá, és felszedtük a magunk kis morzsáit, tapasztalatait, s meg tudjuk élni a pillanatot, át tudjuk élni azt, minden valójában.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Nincs cím megadva

Láztól égő testtel, szerelmesen öledbe bújni,
Szerelemtől forró vérrel eggyé válni.
Bimbózó bimbóim ajkaidban látni,
E látványtól még közelebb vágyni
Az univerzumhoz, hozzád, hozzám,
Oly’ nagy segítség a látvány.
Gyermeki mosollyal vágyadat nyugtázni,
Oh, mily’ sürgető erő: jó lenne a közepébe vágni,
Ám mi még sem ezt fogjuk tenni,
Mert olyan csodálatos lassan szeretkezni.
Gyengéden ruháidból tested kihámozni,
Minden mezítelen porcikádat megcsókolni,
Szemeinkkel pajkosan kacsintani,
Melleket kidomborítani.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Rózsáim kinyílnak…

Gyávaság e elmondani, hogy szerelem szele simította testemet,
S e szerelmes kisülés oltotta újra ihlettel tele lényemet?
Unos- untalan retinámba égett képekkel lélegezni,
Szenvedélyben égve, álmatag szeretkezni…
Vágytól égő lélekkel, rózsáim kinyílnak,
E történéssel mesélni bírnak
Arról, hogy mi megy végbe bennem,
Milyen megmártózni e forró gyötrelemben,
Mi forróság, hideg, türelmetlen szenvedés egyvelege,
De nem tagadhatod, mindenkinek szüksége van a szerelemre.
Ajkam nyáladtól lesz oázis,
Nem, ez nem megszokott frázis, 
Hanem lelkem hangos boldogságra,
Jaj, én olyan szívesen emlékezem az ágyra,
Hol lényünk egybeforrott,
Mindent, mindent, mi bennünk volt, megoldott.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Kacsintó vágyaim…

Csóktalan emlékezem csókjainkra,
Emlékezem közös vágyainkra,
Ahogyan cinkosan összekacsintunk,
Ahogyan egy üveg bort kibontunk.
Húsos ajkaid, enyémmel játszanak,
Bőrödön ujjaim nyomai látszanak.
Pajkos vágyakkal tűzdelt szívemen,
Körbe futtatott rózsa az érzelem.
Nélküled annyira, annyira nehezen észlelem
A külvilágot,
Nézz rám, érints, vagy adj Mikulásvirágot.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Szememben megbújt fényes csillag…

Szememben megbújt fényes csillag,
Oh, mutasd magad, mondd: hol vagy?
Szememben megbújt ékes dísz,
Ki mindig új kalandokra hívsz;
Bújj elő, mutasd magad!
Nem kellenek ide szavak…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Szeretni, szeretni….

 
Csendesen pihen gyengéd szívem,
Valami új közeledik, érzem…
Lassan telnek a percek,szívem mégis dobog, 
A boldogság színes zászlaja már előttem lobog…
Gyermeki vágyódás járja át mindenem,
Megérdemlem, ugye én is, hogy a szerelem
Karoljon körbe engem,
S a fény csillogjon zöld szemeimben?
Szerelem hullámain evezni,
Önfeledten nevetni,
Szeretni, szeretni….
 
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

2012.08.10.

Egészséges énkép. Ahogy ezt a fogalmat magam elé vetítem, esetleg ki is mondom, rögtön egy csimpaszkodó majom, és az anyukája jut az eszembe.

 Valami egyszerű, ösztönös érzés ez juttatja eszembe. Ami, szerintem nem is áll messze az adott témától… Hiszen az “egészséges énkép”, illetve egészséges öntudat- és értékelés alapjait már kisgyermekkorban lefektetjük. Ennyi, s nem is kell ezt túlagyalni. Ám az az érdekesebb, ha ez az egészséges jelző nem jön létre.

  • Túlzott
  • Alacsony
  • Instabil
  • Kevert                                                                                                                                                                  

Sokat olvastam arról, hogy milyen hatással van az anya gyermekére, olvastam arról is, hogy milyen hatással van az apa léte/ nem léte a kisember sorsára, ám az irodalom ebben a témában inkább az anya- gyermek kapcsolat milyenségéről bővelkedik inkább. Ami nem baj, csak érdekes. 
Mert persze, tudom én, hiszen van egy gyermekem, hogy milyen szoros kapcsolat alakul ki már az anyaméhben való tartózkodás alatt is, de azért (jó esetben) az apa is folyamatosan ott van, s hatással van a kismamaiságra, magára a terhességre, majd a szülést követő időszakban is ott van, tehát nem egy idegen, időszakos figura, azaz nem csak egy nyári zápor, hanem igenis alakító, formáló tényező. Akkor miért is többszörös az anyasággal kapcsolatos írások mennyisége? Miért nincsen legalább azonos súlyban az apasággal kapcsolatos írások mennyisége?


 

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Vajon, mi a fészkes pikula?

Vajon mi a fészkes pikula van az emberekkel?
Csupán pár kérdés elöl járóban:

  1. Miért nem mindenki a saját portája előtt sepreget elsősorban?
  2. Miért nem lehet őszintén kommunikálni?
  3. Miért tabu téma, illetve illetlenség a mai világban – kulturáltan- a szexualitásról beszélni?

Érdekes…
Miért is vetem ezt most itt, fel?
– Semmi különös, csupán a saját tapasztalataim során meg/átélt dolgokról van szó… Arról, hogy nem lehetek minden esetben teljesen őszinte, hanem hallgatásra, úgynevezett: kussolásra vagyok ítélve, mert nem mindenki viseli és tűri el más emberek véleményét, ebben az esetben például az enyémet…

  • Pedig esküszöm, hogy minden esetben figyelek arra, hogy valós alapokon, illetve kellő informáltsággal felvértezve alkossak bármiről is véleményt,
  • Figyelembe veszem a hallgató, befogadó ember habitusát, vérmérsékletét, természetét,
  • Nem vagyok semely esetben rossz indulatú,
  • Nagyon messze áll tőlem a pletykálkodás,
  • Segítőkész vagyok,
  • Érdekel a hallgató véleménye…

Akkor miért kell mégis ennyi esetben “csendben” maradnom annak okán, hogy a mai világban nem igen felvállalható dolog az őszinteség? 

Nem tudom, hogy miért is kell ezen annyit tanakodnom, de most jut eszembe, hogy pont a napokban mondtam, hogy miért nem mer valaki elém állni, s megkérdezni azt, ami érdekli… ???
Simán válaszolnék neki, nem esne nehezemre. Nekem nincsenek illyes- fajta problémáim.

  • A föld alá hiába vinném az úgynevezett TITKAIMAT 🙂
  • Szerintem nincs is olyan, hogy TITOK,
  • Lehet, hogy sok embert elveszítesz azzal, ha őszinte vagy, de kevesebb néha több…
  • Nem tudom, még mindig, hogy mi valójában az élet értelme, de addig is egy biztos: felesleges eljátszanom a tévedhetetlen szerepét…
  • Nincs értelme, komolyan mondom, ha nem vagy őszinte.
  • Meggyőződésem, hogy nem kell mindent(!) elmondani, de ha mondasz valamit, az igaz legyen,
  • Nekem sem sikerül ezt mindig betartanom,
  • De kivétel erősíti a szabályt.

Nos ennyit, most, itt erről…
Sok mindent nem tapasztaltam még, de ami késik, nem biztos, hogy múlik is. Mert hiszen: minden lehetséges, csak akarni kell. S ennyi.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!