Oly’ hamar majd ki is süthet a nap,
Szerelem…
Oly’ hamar majd ki is süthet a nap,
Egészséges énkép. Ahogy ezt a fogalmat magam elé vetítem, esetleg ki is mondom, rögtön egy csimpaszkodó majom, és az anyukája jut az eszembe.
Valami egyszerű, ösztönös érzés ez juttatja eszembe. Ami, szerintem nem is áll messze az adott témától… Hiszen az “egészséges énkép”, illetve egészséges öntudat- és értékelés alapjait már kisgyermekkorban lefektetjük. Ennyi, s nem is kell ezt túlagyalni. Ám az az érdekesebb, ha ez az egészséges jelző nem jön létre.
Sokat olvastam arról, hogy milyen hatással van az anya gyermekére, olvastam arról is, hogy milyen hatással van az apa léte/ nem léte a kisember sorsára, ám az irodalom ebben a témában inkább az anya- gyermek kapcsolat milyenségéről bővelkedik inkább. Ami nem baj, csak érdekes.
Mert persze, tudom én, hiszen van egy gyermekem, hogy milyen szoros kapcsolat alakul ki már az anyaméhben való tartózkodás alatt is, de azért (jó esetben) az apa is folyamatosan ott van, s hatással van a kismamaiságra, magára a terhességre, majd a szülést követő időszakban is ott van, tehát nem egy idegen, időszakos figura, azaz nem csak egy nyári zápor, hanem igenis alakító, formáló tényező. Akkor miért is többszörös az anyasággal kapcsolatos írások mennyisége? Miért nincsen legalább azonos súlyban az apasággal kapcsolatos írások mennyisége?
Vajon mi a fészkes pikula van az emberekkel?
Csupán pár kérdés elöl járóban:
Érdekes…
Miért is vetem ezt most itt, fel?
– Semmi különös, csupán a saját tapasztalataim során meg/átélt dolgokról van szó… Arról, hogy nem lehetek minden esetben teljesen őszinte, hanem hallgatásra, úgynevezett: kussolásra vagyok ítélve, mert nem mindenki viseli és tűri el más emberek véleményét, ebben az esetben például az enyémet…
Akkor miért kell mégis ennyi esetben “csendben” maradnom annak okán, hogy a mai világban nem igen felvállalható dolog az őszinteség?
Nem tudom, hogy miért is kell ezen annyit tanakodnom, de most jut eszembe, hogy pont a napokban mondtam, hogy miért nem mer valaki elém állni, s megkérdezni azt, ami érdekli… ???
Simán válaszolnék neki, nem esne nehezemre. Nekem nincsenek illyes- fajta problémáim.
Nos ennyit, most, itt erről…
Sok mindent nem tapasztaltam még, de ami késik, nem biztos, hogy múlik is. Mert hiszen: minden lehetséges, csak akarni kell. S ennyi.