Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
testmese

Rose- Szombathely

Hozzászólások (0)
Talán a tavasz, melynek illatát már az orromban érzem,
S millió érzés, mely mellkasomból hirtelen szakad fel,
Miért e nyüzsgés minden zsigeremben? Remeg a térdem;
Nem tudok mit kezdeni kérdésemre adott feleleteddel.

Talán majd nyáron, mikor bőrömet a nap pirosra égeti,
S menekülök majd izzó fénye elől a fa tövébe,
Talán akkor a szívem magát többé nem kéreti,
S nem vágyik másra csak kizárólag az övére.
Lehunyom szemem, mint mindig mikor lelkem a múltban vándorol….
Az úton, ahol járok s kelek, az autók nyoma utánam is porol.
Lehunyt szememmel nem látom a közeledő végzetet,
Elhomályosít mindent a pajkos képzelet.
…..
Folyt. majd Köv.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Nincs cím megadva

Hozzászólások (0)
Hiába mondod, hogy átkarol a képzelet,
Akkor is érzem, fázom, mert nem érezheted.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Röviden

Hozzászólások (0)

Az életben nem minden csupa öröm, boldogság, beteljesülés. Az élet egy nagyon meredek szikla, ahol azon kell lennünk nap, mint nap, hogy visszacsúszások nélkül egyenletesen jussunk feljebb és feljebb, hogy majd egyszer, egy igazán szép napon a csúcson lehessünk és elidőzhessünk a megtett út távolságán, akadályain, szépségein, hogy csodálhassuk a tájat, a fákat, minden, mi az út során körülölelt, körülvett bennünket.

Ez az élet.
Ilyen az élet.
Röviden.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

^^^^^^

Hozzászólások (0)
Dallamaiban rengett meg lelkem;
Hangja körül ölelt engem,
Majd erős karmaival mélyen szántó sebet hagyott,
Annyira éget a varr, magányos vagyok.

Felhőm eltakarja a vakító égitestet,
Nem érzem magamban azt a régi erőt, s kedvet,
Mitől végtagok nélküli lelkem szárnyra kélne,
Óh, Istenem! Csak a zuhanástól ne félne…

Átölel ismét a hang, s a megakadt szó,
Minden gondolatom eltorzult, a jó
Messze elkerül engem;
erősebb nálam ismét régi szenvedelmem.

Fehér, kék, piros, fekete, sárga;
Veszít a szív, szegény árva…
Lágyan ölelő szellő, süvítő szél,
Lelkemben a vihar amilyen gyorsan kél,

Oly’ hamar majd ki is süthet a nap,
Eljöhet majd az a szent és akarom pillanat,
Mire oly’ rég és titkon vágytam,
Mire minden pillanatban annyiszor láttam jelet,
Mit most leírni sem lehet…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Miért?

Hozzászólások (0)
Miért nem értem meg magam?
Miért veszik el minden szavam
A semmiség ölelő karjában,
Miért nem adatik az álom a valóságban?
Miért dobban szívem, ha nem élhetek?
Annyiszor, de annyiszor kértelek.
Életünkben nem egyszer érezzük a boldogságot,
Olyankor bezzeg megváltanánk a világot
S hangosan kiáltanánk:
“boldog vagyok!!!”
De nem megy,
S a szív halott.

“A szeretni igének nincs múlt idejű alakja”

Miért nőttek ujjaim,
Ha nem tapinthatok?
Miért lettek szemgolyóim,
Ha azokkal nem láthatok?
Miért élek egyáltalán,
Ha nem én vagyok?
Miért feledek minden pillanatot?
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!