Kontúrjába halkan belebújva, ajkaidat csókolom,
Szeretsz, mióta világ a világ, jól tudom.
Nem csalfa e szív, mi itt bent lüktet,
Nem tudja már titkolni e lázadó szerelmet…
Ki lehet e fehér bőrű lány?
Még mindig esik, mostanában csak ezzel kezdem mindig a monológomat…
Nem semmi időjárás… A pánik pedig egyre csak növekszik, az árvizek stb.
Nem tudom, hogy milyen nyarunk lesz, de egy biztos… nem egyszerű. Miért is lenne az?
Szomorkás idő, szomorkás arcok, semmit nem lehet ilyenkor a szabadban csinálni, tenni, venni, csak ázni, fázni, s mint azt már egyszer írtam: felfázni.
Rossz idő, rossz hangulat? Nem kellene, hogy így legyen, hiszen ez a szomorkás idő, ha más szemmel nézzük, lehet romantikus is. Az ablakon kopognak az esőcseppek, a szobában lágyan, halkan romantikus zene, két szerelmes (mindkettő másba), egy üveg bor (valami kannás), eper (a leárazott Tescosból), s halk tűzropogás (mert a villám belecsapott a második szomszéd házba, s kigyulladt a tető)…
….
Pff, juj, wow, pliccs- placcs, dirr-durr…
Ez a nap sem más, mint a többi, nem tudok egy momentumot sem felhozni a tegnappal szemben, hogy mivel lehetne ez a nap más, vagy netalán jobb, mint a tegnapi. Csütörtök van. -ezzel sem mondtam semmi újat. Holnap péntek lesz… de… ezt… pontosan egy héttel ezelőtt is pont ugyanígy le tudtam volna írni, nem kellett volna sokat gondolkoznom a megfogalmazáson.
Nos, most ott tartunk, hogy nincs miről valójában írni, s én mégis próbálok valami ötleteset megfogalmazni.
Azt írtam már, hogy megnéztem a Casablancát??
Nem vagyok semmi, mi? Szívem szerint megírnám a Casablanca kettőt, mert szóval ez így nekem nem volt jó… Nem volt happy end, nem volt semmi jó a végében, ráadásul nem a szerelem győzött, hanem az érdekek… Tehát nem tetszett a vége, ennyi.
Aztán, tegnap megnéztem a Sade Márki játékai-t, s az a film tetszett. Komolyan. De azt is tovább írnám-
Ajánlom mindenkinek megnézésre…
Ma este pedig A velencei kurtizán című filmet fogom megnézni. Juj, juj, juj de jó lesz…
Amúgy mondtam már, hogy mennyire nehéz néha egy 4 esztendős gyermek fejébe látni?
Olyan nehéz, mint kiadós eső után a homokzsák…
Hisztéria, hisztéria hátán, a ruhája meg vállfán.
S a csúcs az, hogy nem lehet meggyőzni észérvekkel, csak, ha drasztikus vagy… S itt aztán tényleg nem a verésre gondolok, hiszen az erőszak erőszakot szül.
Minden nap hisztériás rohamához imádkozom, hogy legyen elegendő türelmem, és bőséges szeretlek, s megértelek, nem fogok ideges lenni- érzésem.
Általában elég jól el vagyok, csak néha borul ki a bili, de olyankor minden szaros lesz.
Jó anya vagyok e?
Nem tudom, de azt viszont igen, tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy azzá legyek.
Már amikor a pocakomban volt Tökmag, akkor kiolvastam legalább 10 könyvet… Hogy milyen a jó anya, milyennek kell lennie egy gyereknek, milyen a gyerek, ha alszik, eszik, szopik, sétál, játszik és HISZTIZIK, 1, 2, 5, 10, 24,36 stb. hónaposan… Megmondom őszintén, hogy akkor azt gondoltam ,hogy ezt meg lehet tanulni, de rájöttem, hogy a tapasztalatnál semmi nem jelent ötbbet, de akkor is azt állítom, hogy igenis kell tanulni ezt a témát illetően is…
Na mindegy, akinek még nincs gyermeke, az azért, akinek meg van azért unja már ezt a témát..
A szeretetnél nincs fontosabb a nevelést illetően sem…
Este még valószínűleg írok, de most megyek és aktívvá teszem magam a reális világban is.
