Reszketett, fázott a lelkem, mégis az öröm tükröződött rajta, Darabjait most nem a fájdalom, a magány könnye marta. Magában, csendesen figyelt, engedte, hogy a szenvedély ölelje, Sétált az utcán, sárba lépve; vágyakkal telve. Az asztal táncra kélt, lüktető, szerelmes táncra… Egyet lassan előre, egyet szépen hátra. Csend vette körül, e némaságot csak Ohm törvénye… Tovább »

Lopott pillanat,Egy csók, mi marad…Az élet rohan, szalad,Nincs idő átúszni a tavat,Csak hajón csodálni létezését,Jó, jó, jó, de nem okozzaUgyanazt az a bizsergető érzést. Karjaidban megbújni,Egyetlen csalfa szót sem szólni,Melengetve lenni,Soha nem félni,Szebbet  most, itt nem is lehet kérni. Jajgat a lélek,Ha torka lenne, üvöltene,Annyira félek,Ez a lényem gyötredelme. Nem éreztem át a percet,Nem, nem,… Tovább »

Magányos perceiben az ember a fantáziát hívja, Fájdalmas tud lenni a magány gyengéd csókja. Szemeimben mélyen a fájdalom megrekedt, Az átkozott magány legyőzte lelkemet. Mellkasodra borulva sírtam el bánatom,  A magányt eluralkodni nem hagyom, Nem hagyhatom. Szemtelen szemek csábítanak minden rosszra, Nem vagyok én rossz! Az, aki mondja! Gyermeki tud lenni a lélek, ha bántják,… Tovább »

Szívemmel szívedhez szólok,Pedig hidd el, nem vagyok szónok. Először, mikor szemedbe néztem…“Had’ nézhesselek még!”A Jó Istent arra kértem. Lassan érlelődött bennem a vágy,Mi már minden porcikámat fonja át… Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.... Tovább »

Lassan, óvatosan, álmodva lépjük át Önmagunkat,  Titok hálójába rejtve dédelgetett, féltve őrzött vágyainkat. Olyan egyszerűen érzünk, s mégis álmaink gátolnak bennünket abban, Hogy megéljük Igaz Önmagunkat, minden gátlás, szabály nélkül; szabadabban. Rejtett vágyaink, a homokóra, mi közben mindig csak pergeti az idő kerekét…. Megélni az életünk csodáját nem lehetetlen, de annyira… Oly’ nehéz. Szavaim kevesek… Tovább »

s... Tovább »

Egy anyagból gyúrt az élet Téged és Engem,Szemeid világa tükröződik fénylő szemeimben.Ajkaim vöröslő húsa, a bőrömön játszó libabőr,Ajkaid rózsaszín vágya, nadrágodban meredő tőr. Szoknyám alatt lelkem minden édes rezdülése,Vágyaim mélyen elrejtett, vadító lüktetése;Megteremti szerelmünk gyümölcsét, “Téged és Engem”,Megfogan lelkünk történelme, egyetlen emberben. Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed… Tovább »

Lassan lépkedemEgyetlen életemCsúszós lépcsőin.Magamban vagyok.Nem tudom, mi van odakinn’;Napok után napok ; élek,Meg fogom tudni,Mit még nem tudok,De ettől én mégsem félek.Mezítelen talppal üvegszilánkra lépek,Szúró fájdalom, bizsereg, fáj, vér és éget.Mezítelen talpam a lelkem,Üvegszilánk; minden szenvedelmem.Mezítelen lelkem oly’ nehéz súlyt cipel,Mit tovább, sokáig már nem bír el…Kezem, ha Rád gondolok; megremeg,Nélküled csak szenvedem e csodás… Tovább »

Monoton csepereg ablakomon az eső,Hirtelen, a semmiből előtörőÉrzés vesz erőt rajtam,Nem tudom, miért…Hisz’ én nem is akartam.Halovány mosoly arcomon,‘Szeretlek’- érzem, nem gondolom,Pillangók hada lepte el gyomromat,Feléd irányul minden szálló gondolat.Vöröslő ajkammal, mi mindig tűzben él,Ajkaid édes asztaláról egy forró csókot remél.Felejteni?Nem, nem, nem… Azt nem tudok,Folyton Rád, Ránk, a jövőnkre gondolok. Tested, mivel, mint hangszer… Tovább »

Puha bőrödön, ujjaimmal játszom, Ismét karjaidba vágyom, A közeledben szeretnék lenni, Minden fájdalmam elfeledni, Csókolni édes szóra nyíló ajkad,  Szerelmem Irántad soha nem lankad,  Szerelmem erős, biztos bázis, otthon, Annyiszor… Rád gondolok, folyton Közös emlékeink tengerén evezek, Enyém a férfi, kit igazán szeretek. Enyém a szíve, értem dobban, Beleolvadok minden nappal, egyre jobban A lelkem… Tovább »