A gyomrom is összerándul, ha arra gondolok,Hogy egyik napról a másikra ismét csomagolok.Ám nem lehet itt és így ezt tovább csinálni,Ebből a környezetből gyorsan ki kell válni. Az élet egyenesen arányos szívünk ütemével,El kell innen költöznöm, akár egy tevévelIs a vállamon,Nem érdekel semmi,A változást vállalom. Mi köt engem ide, ehhez a helyhez?Hiába fohászkodtam a szerelemhez,Ámornak… Tovább »

Szememben a vágy, a kilincs kezemben,Nem sokáig érzem  már magam e veremben,A kilincset lenyomva, akár veled,Akár Nélküled,De az ajtót ki fogom nyitni,Nem könnyű annak, ki már megtanult szeretni. Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.... Tovább »

... Tovább »

Ajkaim szorítom,Körülöttem minden ódon,Az ajtót, ha becsukom, nyikorog,Nem ettem még ma, a gyomrom korog… Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.... Tovább »

Mély álomból ébredni reggel,Ébredezni, mikor a ragyogó nap felkel,Szemhéjunk remegve felemelni,Első csókjaim ajkaidra lehelni,Testedhez, selymes bőrömmel érni,Szeress, ölelj!Imádok a szemedbe nézni. Minden álmot az ébredés követ,A robot, az elválás csak azután jöhet,Minden nap fel kell, hogy ocsúdjunk szendergő álmunkból,S el kell feledkezni a csodákat rejtő, mesés álomvilágról… Álmodva ébredezni,Szerelmünk felfedezni,Mámorban, gyengéden ölelni,Csókra- csókokkal felelni. Homályos… Tovább »

Talán… Valamikor… Valahogyan… Szavaimban kételyek, kérdések csendje suttogja:Magányos társ nélkül az ember, a nő,Fájdalmas a az Egyedüllét, a Magány csókja,Hiába reménnyel teli, előre tekintő,Bátor Harcos, csendes őrült, szenvedélyes társ,Akkor sem oly’ könnyű megtalálni azt, kire vársz. Várni.Találni.Szólni,De nem birtokolni.Lesni,Szeretni,Forró csókokban rendszeresen elveszni. Talány az emberi lélek, nagy talány,Kicsi a fájdalom és öröm közti arány…Nem tudja… Tovább »

  ... Tovább »

 Lelkem, mint éppen bimbózó rózsa,Egy- egy szirmot bont minden kedves szóra…Lelkem, mely eddig magányában,  egyedül virágzott,Habár mindig is társra vágyott,Régen áhított párját végre megtalálta,S ettől kezdve, másképpen néz mindenki erre a virágra. A rózsa, mi egykor egyedül virágzott,Befutja a kerítést, falat… Az egész világot.Tüskéit elrejtve, senkit meg nem szúrva,Másképpen vöröslik e veszélyes világra. Lelkem, mi… Tovább »

Szavaimba félve rejtem el, hogy mi is a vágyam,Csendben súgom Neked: Hideg az ágyam…. Remegve mondom el Neked,Hogy elraboltad szívemet…. Szemeimben, szűkülő pupillámban,Egyedül van minden ember ebben a nagy világban. Ajkaim tartása, tekintetem célpontja,Szavak nélkül, némán, de elmondja, Mit a lelkem érezni vél, akar,E test,Mell, csípő, arc, fenék, Érzékeny lelket takar. Lelkem vára, otthona a testem,Érzelmem tükröződik… Tovább »

“L” átom, érzem, tudom, hallom, oh, milyen jó….“O” lyan az, mint tengeren ringatózó hajó…“V” ele, velem, együtt, ringatózva…“E” szemet vesztem magam mellett tudva. Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.... Tovább »