Szememben a vágy, a kilincs kezemben,
Nem sokáig érzem már magam e veremben,
A kilincset lenyomva, akár veled,
Akár Nélküled,
De az ajtót ki fogom nyitni,
Nem könnyű annak, ki már megtanult szeretni.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kedves Mária!Kérdésed az volt, hogy ki vagyok Én?Nos, egy embertársad a sok közül,aki nemes gondolatok láttán még képes, és örül.Akinek tetszenek a tartalmas szavak,amik nem csak úgy vannak, hanem igenis: sokat mondanak.Egy – a blogodat iwiw-ről ismerő– egyszerű ember, s nem egy törtető.Egy művész lélek,mely’ sajátjához hasonszőrű gondolatokat keres,és, ki mögöttes dolgokat sosem feltételez.Aki első publikált művében,személyesebben fogalmaz versében.Azért, mert mindez, így kevésbé személytelen,és azért is, mert eszem, úgy íratta velem.Amikor soraim olvasod,írótársad láthatod bennem,kinek útját vélelmed segíti,merre, s hogyan is kell tovább mennem.A verselés útján,melyben bevallom, még kissé járatlan vagyok,bár tudom, nagyjából mit és hogyan is akarok.Ilyen egyszerű mindez, jobban, mint az élet,hisz’ amit leírok, pont úgy kell, hogy értsed.Hatalmi drámáktól szavaim mentesek,ne kódold át kérlek, mert értelmét elveszed.Lényegre törő és egyenes minden,olyan mértékig, hogy sokszor magam sem hittem.Születésünkkor, minket közel dobott le a gólya,még ha nagyon sok minden történt is azóta.Bővebben, iwiw-en magad is láthatod,vagy kérdezz bátran, ha érdekel, bővebben ki is vagyok.Általánosságban ezt tudom magamról vallani,ami bár nem túl sok, de mégis csak valami.Ha e művésztárs szavait továbbra is kéred,örülök, de ha nem, az sem baj, a Te véleményed.Azt tudom adni, hogy őszinte vagyok,s versekben megírom, amit épp gondolok.Kérdést és figyelmet köszönök Néked’s ígérem, ha szeretnéd, még visszatérek.üdvözlettel:Gábor
Kedves Mária!Kissé ugyan más témában, de aktuálisan, valamit immáron az Én blogomban is találsz :-).Azt gondolom, megfelelő kezdet :-).
Szia, Kedves Mária!Természetesen, alkotásaim publikálása volt blogom indításának célja, és nagyon örülök annak, ha a felkerülő strófáimat véleményezve olvasod.Elbűvölő stílusban írsz, ami nem véletlen, hiszen minden bizonnyal egy különleges lélek alkotja eme sorokat.
Köszönöm Kedves Gábor, kedves soraidat, de te is alkothatnál, hogy én is reagálhassak a Blogodban…
Ki már megtanult szeretni,annak nehéz a magány,hisz' egy csónakban eveznioly' csodás, a szerelem taván.De sohase feledd el, kilincsel a kézben,Ajtód oda nyílik, nappal, és az éjben.Hogy egyedül lépsz rajta át, avagy kedveseddel,Csakis rajtad múlik, úgyszint' ne feledd el!