Kávézni…

Beültem egy számomra idegen helyre, idegen emberek közé, s elfogyasztom az én koffeinmentes, édesítős kávémat. S gyenge fejfájás kíséretében kattogás nélkül “kattogtatom” a klaviatúrát.
Hangsúlyozom, senkit sem ismerek. Csak körülnézve tudatosul bennem ez, nem is olyan fontos tényező talán.
****************************************
Folyamatosan elmerengek egy s máson.
A lélek a fő témám, mint általában.
Az, hogy az emberek milyen intenzitással élik meg önmagukat, hogyan lesznek felnőttekké, a társadalom szerves részévé.
Neveltetésüktől, anyagi körülményeiktől, és a környezetüktől nem függetlenül.
Mindenki, azaz én is valami eredménye, valami okozata vagyok,nem csak egy önmagában, egyszeriben ilyen, azaz “ilyen”.
Sokkal több annál, vagyis ennél mindenki.