Valómban töröm meg a csendet,
Nem tudom, mi bennem ez a vágy,
Mindig akartam érezni a szerelmet,
Mi olyan meleg, gyengéden lágy
Öleléssel karol át engem,
Talán nem is itt kellene lennem,
Hanem szárnyat növesztve messze kellene szállnom,
Hogy meglelhessem az elveszettnek hitt álmom.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon. Anton Pavlovics Csehov
🙂