1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/Nehéz őszintének lenni, mondjuk erről már igen sokszor és sokat írtam, de most is ezt gondolom. Van az a mondás, miszerint: "Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat!"- Totálisan igaz mondás. Teljesen őszinte embernek igen ritkán van nagy baráti köre. Nehéz... Nehéz... Ám, mint mondják: semmi sem lehetetlen. Nem tudom, hogy és miként, de nagyon meleg lett. Igazi nyári idő, aminek illik örülni. Már, ha nem dolgozik az ember, vagyis éppen a szabadságát tölti valami szipi- szupi vízparti helyen.<br />Azon gondolkoztam, hogy most már nem ártana, szóval most már illene összeszedni magam és a verseimet. Ildomos lenne. S valami kötött formában viszont látni őket.<br />Micsoda jó érzés lenne! Csak az a fránya akaraterő, az lenne meg. Pedig van. Ám, ha magamról van szó; igen nehéz bármit is tennem, cselekednem. Nem vagyok egyszerű eset, ezt én nagyon jól tudom, illetve érzem. Minek is írtam most le ezeket a fenti mondatokat? Hm... Fogalmam sincs, egyszerű késztetés.<br /><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-3LWI3BLHhvk/T9zIqesqwuI/AAAAAAAAA64/lZoU7z9d3dk/s1600/15573.jpg"><img border="0" height="212" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2012/06/15573.jpg" width="320" /></a></div>                      <br /><div style="text-align: center">Lassan peregnek a percek,</div><div style="text-align: center">Néha olyan, de olyan rosszat sejtek,</div><div style="text-align: center">Bőrömön a hideg szalad, </div><div style="text-align: center">A bánat, s mélabú pedig csak marad...</div><div style="text-align: center"><br /></div><div style="text-align: left">Gondolataim cikáznak, mint egy kiadós vihar esetén a villámok, így nem is tudok egy témánál megmaradni. </div><div style="text-align: left">Most az jutott eszembe, hogy amikor megszületünk, illetve miután megszülettünk, alapvetően egyedül maradunk a testünkkel... Na, jó vannak kívülről jövő ingerek, meg ilyesmi, de alapvetően, reálosan nézve a dolgokat: EGYEDÜL VAGYUNK ÖNMAGUNKKAL.</div><div style="text-align: left">Mégis, szinte az egész életünk úgy telik, hogy meg akarunk felelni a körülöttünk élőknek, a társadalom elvárásainak, stb.</div><div style="text-align: left">Mégis: minek -kérdezem én- ez a nagy hűhó? Mások véleménye kontra magunk vélemény nem mindig kell, hogy konfliktus legyen. Meg akarom tapasztalni, hogy milyen huzamosabb ideig mások véleményének formáló ereje nélkül élni.</div><div style="text-align: left">Jó, jó... Tudom én, hogy nem egyszerű feladat. Mégis milyen nagyszerű is lenne!</div><div style="text-align: left">Oh! Megint ez az érzés... Az, hogy most ezt minek is írtam le????</div><div style="text-align: left">Fura lány. </div><div style="text-align: left">Szeretném megtapasztalni a szabadság érzését, vagy elkéstem már ezzel? Csak én gondolom ezt, illetve csak az én fejemben fordulnak meg ilyen hasztalannak tűnő gondolatok?</div><div style="text-align: left"><br /></div><div style="text-align: center">Szabadon szállni, mint a madár,</div><div style="text-align: center">S ha nem tetszik neki valami, gyorsan tovaszáll....</div><div style="text-align: center">Tolla fényesen, s hangtalan suhan, </div><div style="text-align: center">Senki nem követi, csak utána csodálnak sokan.</div><div style="text-align: center"><br /></div><div style="text-align: left"><i>Több időt kellene áldoznom olvasásra. Komolyan. Nem azt mondom, hogy nem olvasok, de igényem lenne többet olvasni, értelmes dolgokról.</i></div><div style="text-align: left"><br /></div><div style="text-align: left">Amikor megismerkedem valakivel, legyen az férfi vagy nő, általában a következő dolgok zajlódnak le:</div><div style="text-align: left"></div><ul><li>Óvatosan megnézem magamnak (felmérve, hogy hová soroljam: ápoltság, kor, érdeklődés/ lehetséges beszélgetési indulópontok)</li><li>Egy kicsit jobban megnézem magamnak, mármint (lehet, hogy ciki), hogy mennyire ápolt...</li><li>Abban az esetben, ha bármilyen szempontból érdekesnek találom, vagy felkelti a kíváncsiságomat, akkor megpróbálom a szemkontaktust felvenni vele. A következő lehetőségek jöhetnek (általában) szóba:</li></ul><ol><li>Nem viszonozza szemkontaktus felvételére irányuló szánalmas próbálkozásomat (ilyenkor elpirulok, s restellem magam, s rögtön arra gondolok, hogy ÉN NEM MENTEM ÁT AZ Ő SZŰRŐJÉN)</li><li>Viszonozza a próbálkozásomat, és elmosolyogja magát (s ha az ápolatlan jelző a fogsorára igaz, gyorsan vissza esem az első pontban leírtakhoz, csak a zárójeles rész nélkül... :)</li><li>Viszonozza a próbálkozásomat és a mosolya is rendben van...</li></ol><div>Folyt. Köv.</div><div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich