1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/<div style="clear: both;text-align: center"></div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/TIuT3Zf38BI/AAAAAAAAA0I/6amkPOPaZrU/s1600/2010.09.11..jpg"><img border="0" height="163" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2010/09/2010.09.11..jpg" width="320" /></a></div><br />Szembesítve lelkem Önmagammal,<br />Szembesítve a megfejtetlen, hamis Talánnyal,<br />Hogy miként is érlelődtem ilyenné, Ezzé,<br />Mióta lettem lejátszatlan, karcos lemezzé.<br />Karom végén tenyerem, s rajta ujjak,<br />Bal kezemmel jobb kezemhez kell, hogy nyúljak,<br />Mert nincs ki megérintse teljes szeretettel,<br />Nem találom a hangot az e világot élő emberekkel.<br />Nem egyszer néztem bal szememmel a jobbat,<br />Valami kell, hogy más legyen, az egyik a másiknál többet tudhat.<br />Van egy levelem, régen írták, galacsinná gyűrtem össze,<br />Nem tudom miért e cselekedet, mi állhat mögötte.<br /><br />Hamisan mosolyog annyi ember szemembe,<br />Pedig,<br />Mint mindenkinek, nekem is szükségem lenne,<br />Merít,<br />Ölel a magány...<br />A Talány<br />Még mindig nincsen megfejtve,<br />Az élet olyan bonyolulttá tette.<div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich