1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/<div style="text-align: justify">Igen... </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/TA0w4JZtDLI/AAAAAAAAApA/BlT6W4Gnxpo/s1600/mosoly.jpg"><img border="0" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2010/06/mosoly.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify">Azt mondta, hogy gondolkodnia kell.... De miért is? Miért nem lehet ezt másképpen megoldani? Jajveszékelés nélkül, higgadtan vonult le a lépcsőn, s nem látszott az arcán semmilyen érzelem... Se fájdalom, sem öröm, sem könny. Nem akarta az érzelmeit soha, senkivel megosztani. Magának való ember volt. Mint egy csiga, melyik mindig a házában van, nem bújik ki soha. Mindenki tudja, hogy mi lapul a házban, de pont ezért nem kell róla beszélni. Mivel, mindenki tudja.</div><div style="text-align: justify">Amikor lement a lépcsőn, azt hittem megszakad a szívem, nem tudtam a fájdalomtól még megszólalni sem, nem hogy utána kiáltani, hogy "ÁLJ!!!".</div><div style="text-align: justify">Nem mozdultam, vártam, hogy, hátha valami csoda folytán megfordul és azt mondja: "Ennek nem lesz semmi következménye."</div><div style="text-align: justify">De nem fordult meg. Nem mondott semmit. Ott álltam az ajtóban, kezemben a papírral, s semmi.</div><div style="text-align: justify">Győzött a behajtó, viszik az ablakokat...</div><div style="text-align: justify"> Ennyit a részlet fizetés csodálatos mivoltáról.</div><div style="text-align: justify">A behajtó elment, a végzés a kezemben. Tehetetlen vagyok.</div><div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich