<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title>I&#039;m singing in the rain...</title><html>Még mindig esik, mostanában csak ezzel kezdem mindig a monológomat...&lt;br /&gt;Nem semmi időjárás... A pánik pedig egyre csak növekszik, az árvizek stb.&lt;br /&gt;Nem tudom, hogy milyen nyarunk lesz, de egy biztos... nem egyszerű. Miért is lenne az?&lt;br /&gt;Szomorkás idő, szomorkás arcok, semmit nem lehet ilyenkor a szabadban csinálni, tenni, venni, csak ázni, fázni, s mint azt már egyszer írtam: felfázni.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Rossz idő, rossz hangulat? Nem kellene, hogy így legyen, hiszen ez a szomorkás idő, ha más szemmel nézzük, lehet romantikus is. Az ablakon kopognak az esőcseppek, a szobában lágyan, halkan romantikus zene, két szerelmes (mindkettő másba), egy üveg bor (valami kannás), eper (a leárazott Tescosból), s halk tűzropogás (mert a villám belecsapott a második szomszéd házba, s kigyulladt a tető)...&lt;br /&gt;....&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>