<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title>Aszály</title><html>&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SuGhCn6x7-I/AAAAAAAAAc0/xFEg2d5LZis/s1600-h/ősi+kínai+bölcsesség.jpg&quot;&gt;&lt;img style=&quot;float:left;margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer;cursor:hand;width: 400px;height: 289px&quot; src=&quot;https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/10/ősi-kínai-bölcsesség.jpg&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Vehetsz házat&lt;br /&gt;De otthont nem;&lt;br /&gt;Vehetsz ágyat,&lt;br /&gt;De álmot nem;&lt;br /&gt;Vehetsz órát,&lt;br /&gt;De időt nem.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Vehetsz könyvet,&lt;br /&gt;De tudást nem;&lt;br /&gt;Vehetsz pozíciót,&lt;br /&gt;De tiszteletet nem;&lt;br /&gt;Megfizetheted az orvost,&lt;br /&gt;De az egészséget nem.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Megveheted a lelket,&lt;br /&gt;De az életet nem;&lt;br /&gt;Megveheted a szexet,&lt;br /&gt;De a szerelmet nem.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(kínai tanítás)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.” (Elbert Hubbard)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“A vágy ezer nyelven szól hozzánk. Mindezt megértem. De csak szabad emberek vethetik magukat ezekbe az áradó mély vizekbe… Minden más aljas csalás, rosszabb, mint a tudatos kegyetlenség. Emberek, akiknek közük van egymáshoz, nem élhetnek titokkal a szívükben. Ez a csalás értelme.”&lt;br /&gt;(Márai Sándor: Az igazi)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.&lt;br /&gt;A többi nem az.&lt;br /&gt;A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”&lt;br /&gt;Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>