1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/<a href="http://3.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SpbqhE2KVSI/AAAAAAAAAX8/KnHfXIL_N_4/s1600-h/-Colette.jpg"><img style="float:right;margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer;cursor:hand;width: 250px;height: 228px" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/08/Colette.jpg" border="0" /></a><br /><br /><br />Hangtalan, nem látom, s mégis bennem él...<br />Nincs hangja, nem szólít meg, nem zenél.<br />Lényemben millió érzelmet kivált e tény,<br />Többet, mint bányából feljövet, a fény.<br /><br />Illatod, illatom, illatunk velünk,<br />Undort kelthet, vagy akár szerethetünk.<br />Szenvtelen nézek magam elé, nem ér semmi inger,<br />S jön egy szellő, engem úgy suhint el<br /><br />Egy másik táj, egy emlék felé, a már múltba,<br />Mikor beleszagolok egy ki nem mosott blúzba.<br />Egy rongy, mellyel a polcokat törlöm le,<br />Vagy pizsamám, mit csak akkor vetek le.<br /><br />Egy újszülött gyermek is magával ragad,<br />Hazudik az ember, ha ilyenkor tagad,<br />Mert sokszor nem a kép az, mi megragad,<br />Hanem az illat, mi mélyen előidéz, és megad.<div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich