<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title></title><html>&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SosTnCtKRsI/AAAAAAAAAXc/wsuOzJHOZ6s/s1600-h/Válás.jpg&quot;&gt;&lt;img style=&quot;float:right;margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer;cursor:hand;width: 243px;height: 320px&quot; src=&quot;https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/08/Válás.jpg&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    Radnóti Miklós:&lt;br /&gt;    LEVÉL A HITVESHEZ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    A mélyben néma, hallgató világok,&lt;br /&gt;    üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,&lt;br /&gt;    de nem felelhet senki rá a távol,&lt;br /&gt;    a háboruba ájult Szerbiából&lt;br /&gt;    s te messze vagy. Hangod befonja álmom, -&lt;br /&gt;    s szivemben nappal ujra megtalálom, -&lt;br /&gt;    hát hallgatok, mig zsong körém felállván&lt;br /&gt;    sok hűvös érintésü büszke páfrány.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    Mikor látlak ujra, nem tudom már,&lt;br /&gt;    ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,&lt;br /&gt;    s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,&lt;br /&gt;    s kihez vakon, némán is eltalálnék,&lt;br /&gt;    most bujdokolsz a tájban és szememre&lt;br /&gt;    belülről lebbensz, így vetit az elme;&lt;br /&gt;    valóság voltál, álom lettél ujra,&lt;br /&gt;    kamaszkorom kútjába visszahullva&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?&lt;br /&gt;    s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,&lt;br /&gt;    a hitvesem leszel, -remélem ujra&lt;br /&gt;    s az éber lét utjára visszahulva&lt;br /&gt;    tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -&lt;br /&gt;    csak messze vagy! Túl három vad határon.&lt;br /&gt;    S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?&lt;br /&gt;    A csókjainkról élesebb az emlék;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    csodákban hittem s napjuk elfeledtem,&lt;br /&gt;    bombázórajok húznak el felettem;&lt;br /&gt;    szermed kékjét csodáltam épp az égen,&lt;br /&gt;    de elborult s a bombák fönt a gépben&lt;br /&gt;    zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -&lt;br /&gt;    s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek&lt;br /&gt;    fölmértem s mégis eltalálok hozzád;&lt;br /&gt;    megjártam érted én a lélek hosszát, -&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;    s országok utjait; bíbor parázson,&lt;br /&gt;    ha kell zuhanó lángok közt varázslom&lt;br /&gt;    majd át magam, de mégis visszatérek;&lt;br /&gt;    ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg,&lt;br /&gt;    s a folytonos veszélyben, bajban élő&lt;br /&gt;    vad férfiak fegyvert s hatalmat érő&lt;br /&gt;    nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:&lt;br /&gt;    a 2x2 józansága hull rám.&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>