<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title></title><html>&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SnxUXiWIZuI/AAAAAAAAAU8/MRV26RTmfUg/s1600-h/tn_aid6929_20080804082443_202.jpeg&quot;&gt;&lt;img style=&quot;float:left;margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer;cursor:hand;width: 320px;height: 320px&quot; src=&quot;https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/08/tn_aid6929_20080804082443_202.jpeg&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Elképzelem, ahogy elrohan az idő felettem, s folyamatosan, de a képzeletemnek köszönhetően lehetetlen sebességgel millió kis szarkaláb, és ránc születik az arcomon.&lt;br /&gt;A testem halad az idővel, s megalakul, teszem- azt az 50 esztendő elteltével várható, szervezetem.&lt;br /&gt;Mindenem ráncos, a szememből elveszett a fény, a teleobjektív nélkül is megörökíthető csillogás, vágy.&lt;br /&gt;Az idő a testem felett győzedelmeskedett, s mivel csak a képzeletem alkotta időugrás volt az iménti látomás, így a lelkem nem arányos a testemmel, s nem élte meg azt az 50 évet, ami a szervezetemnek, az én váramnak elég volt a állag- megváltozáshoz.&lt;br /&gt;Ekkor kinyitom a szemem, és belenézek a tükörbe.&lt;br /&gt;-ÚRISTEN!!!&lt;br /&gt;Az én benső, megnevezhetetlen, egyedi és meg nem változott l e l k e m,  az egész lényem kétségbe esett, s skatulyába zárva éli meg azt a pár másodpercet, amit lelki tükrébe, azaz saját szemeimben elmélázva töltök...&lt;br /&gt;-S ni csak!&lt;br /&gt;Ott pislákol a fény, a szemeim eltűntnek hitt távolságában, ott szikrázik, s emlékek milliói rohamozzák meg hirtelen az elmém...&lt;br /&gt;Felnevetek.&lt;br /&gt;Hangosan.&lt;br /&gt;Majd elsírom magam.&lt;br /&gt;Csendesen.&lt;br /&gt;- Mi történik velem? Hová tűnt az életem? Hiszen nem is éltem még, annyira tehetetlen vagyok, annyira...&lt;br /&gt;Könyörtelen az idő, nem sokára meghalok, s mindig -már emlékszem- mások belátása szerint éltem az életem!!!&lt;br /&gt;- De láttam, ott van a szikra, még... -talán, talán tudok kezdeni vele valamit.&lt;br /&gt;De olyan egyedül vagyok, magamra maradtam, ebben a testben nem ismer fel úgysem senki. Hiába minden, elvesztettem ezt a csatát, 50 év, s én itt a tükör előtt sajnáltatom magam.&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>