1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/Ülök a vonaton, gondolataimban, s a gyermekem csacsogásában elmerülve.<br />hihetetlen, hogy milyen intenzíven éli meg azokat az ingereket, amelyek mellett én általában elsiklok, s szinte tudomást sem veszek, ha veszek is, azt közömbösen teszem.<br />Kinézek az ablakon, sietősre vettük a tempót, balra nézek és még mindig ugyanez a véleményem.<br />Előre nézek, s pár néni a múltról csacsog, ahogy én kiérzem a hanghordozásból: némi túlzással, hogy nehogy alulmaradjon egymás előtt bármelyikük is.<br />Közben, mint mindig, a lelkem máshol barangol, a vonat által diktált tempót az elmém túlhaladja, a gondolataim sebesen száguldanak, és elém vetítik az agyam és lényem által egyesített álmodozást.<br />Egyébként nem tartom magam álmodozónak, sokkal inkább vagyok, tervező "típus", mint álmodozó.<br />Álmodozás...<br />Minden különösebb ok és kiváltó tényező nélkül is alkalmanként álmodozáson kapom magam.<br />A gyermekem rám néz és kér, olvassam fel ezen a monoton utazáson, amit eddig írtam...<br />Megteszem....<div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich