1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/<a href="http://3.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SaqEX0KP8OI/AAAAAAAAAJ8/axbypteyIgU/s1600-h/egyedül.jpg"><img style="float:right;margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer;cursor:hand;width: 134px;height: 200px" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/02/egyedül.jpg" border="0" /></a><br /><br />Hangosan felsírtam, levegőért kiáltottam, amikor megláttam e csodálatos Napvilágot.<br />Édesanyám szerető karjaiban megleltem a menedéket, a nyugalmat; átölelt, babusgatott, szeretgetett...<br />DE NINCS TÖBBÉ!<br />Nincs hová rohannom, eszemet vesztve, ha valami fáj, ha valami bánt, ha a könnyeim az arcomat égetik, már- már marják!<br />Nincs kihez futnom feltétlen szeretetért, nincs hová HAZA mennem, egyedül maradtam a fájdalmaimmal, a döntéseimmel, az életemmel.<br />Nem tudom, nem észrevenni, s nem tudok nem rá gondolni, hogy miért is így történt ez.<br />Az a baj, hogy túl fiatalon mentek el...<br />Annyi kérdésem lenne még! Annyi!!!!!!!!<br />Feltehetem a sírjukra ráborulva, a választ már csak a lelkem mélyéről, gondolati síkon élhetem meg.<br />Nincs kinek mondanom, hogy Anya, és Apa.<br />S nem vagyok már gyermek.<br />Nem tudom milyen felnőttként gyermeknek lenni.<br />Piszkosul fáj Anya, Apa!<div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich