1.0testmesehttps://testmese.cafeblog.huMihaleczki Máriahttps://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/<a href="http://2.bp.blogspot.com/_Hj6CzjpbjLY/SZ8PT6x5Z3I/AAAAAAAAAIE/Bj18UuE-en4/s1600-h/FÉNYKOROMBAN.jpg"><img style="float:left;margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer;cursor:hand;width: 154px;height: 102px" src="https://testmese.cafeblog.hu/files/2009/02/FÉNYKOROMBAN.jpg" border="0" /></a><br />Amikor írok, alkotok, vagy csak elmerengek; akkor halk vagyok, s nem adok ki hangokat, nem beszélek, még csak sóhajtani sem szoktam többed részt. Ezeket a perceket, órákat magamban élem meg, szinte a környezetem teljes kizárásával.<br /> Tudni kell, ehhez azt, hogy általában, vagyis leginkább nagyon sokat beszélek, kimondhatatlanul nagy bennem a közlékenységi vágy, és az emberek - már akik megérdemlik iránti tisztelet.<br />Azt mondta nekem egyszer egy okos ember, aki mellesleg elkészítette számomra a saját szám misztikámat, hogy hiába a sok beszéd,a lelkem egy része, egy igazán féltett része burokban marad, még a hozzám közel állókkal sem beszélem meg, azoknak sem mondom el, azokkal sem osztom meg.<br />Ez így igaz.<br />Amikor ezt nekem mondta, nem értettem vele egyet, hiszen mindent elszoktam mondani...<br />Viszont, mostanában,amikor sokkal, de sokkal többet fordulok magamba, rájöttem, hogy a valós érzelmeimről valóban nem beszélek.<br />Nem megy, egyszerűen nem érzek rá késztetést.<br />Amikor valakivel elkezdek társalogni, beszélgetni, nem belső monológot tartok, csak a felszínes, sivár dolgokat osztom meg, s hallgatom végig.<br /><br />Nem tudom miért érzem úgy, hogy nagyon kevés olyan ember létezik, aki értelmes, s érthető az, amit el akar mondani, vagyis el tudja mondani érdekesen, és pontosan, amit gondol az adott dologról.<br />Az érzelmekről nem is beszélve. nem is jut eszembe most egyetlen ember sem, aki az érzelmeit ki tudná helyesen fejezni, és ŐSZINTÉN. <br /><br />Szinte csak olyanok jutnak eszembe, akik hazugságban élnek, s még maguknak sem vallják be, hogy nem ez kell nekik, ami van, amiben élnek.<br /><br />Holnap Valentin- nap lesz...<br />Bálint nap....<br />Február 14.<br />Örömként a hétköznapokat, hétköznapként az ünnepeket...<br />Furcsa dolog, hogy a szerelemre, s szeretetre fel kell hívni a figyelmet.<br />Hiszen a szerelem és a pénz az a két fogalom, ami a mindennapjainkat bearanyozza, s sok esetben beárnyékolja... Tehát mindennapjaink része.<br />Akkor mégis miért kellene úgy csinálni, mintha ez a nap hirtelen eszünkben juttatná, hogy szeretünk valakit, vagy szerelmesek vagyunk???<br /><br />A mai címemről még nem is írtam: Temperamentum.<br />Ez abból jött, hogy elgondolkoztam, hogy milyen is vagyok valójában...<br />Miért nem tudok megharagudni, haragot tartani, és kimondani, ha valami bánt, miért nem tudok "nagyjelenetet" csinálni, miért tartom magamban a fájdalmaimat, melyek rendszerint előbb- utóbb úgyis felszínre kerülnek valamilyen formában, s előtörnek csak úgy, mint, amikor a vulkán kitör.<br />Nem akarom magam egy vulkánhoz hasonlítani, most jut eszembe, mert amikor a régen tartogatott fájdalom előtör is belőlem, ekkor sem zúdul, akkor sem éget, akkor sem forró, hanem csak úgy ömlik, s mindent elmos. Mert akorra már, mire előbukkan, a megbocsátás, és megértés övezi körül általában a gondolataimat, tetteimet, szavaimat.<br /><br />A temperamentumomat nem nevezném temperamentumnak...<br />Rossz ez így...<br />Jobb lenne kiadni magadból, ami fáj, Te buta lány...<div>Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.</div>rich