<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title>2008.11.13. Csütörtök</title><html>Az emberek...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nem tudom, hogy bűnös vagyok e, vagy csak szenvedő; hamis, koholt vádak alapján. Nem tudom ki a bíró, s mikor lett azzá, s nem tudom, hogy hol kell aláírnom az ítéletet.&lt;br /&gt;Nem tudom azt sem, hogy mi az ítélet, nem olvasta fel senki nekem, csak összesúgnak a vádló és bíró- én mégsem kiálthatok, hogy &quot;Összeesküvés!!!&quot;.&lt;br /&gt;Csendben vagyok, s hagyom, had&#039; tegyék azt, amit szeretnének, s elégülhessenek ki ebben a sivár &quot;aktusban&quot;.&lt;br /&gt;Hiszen számomra ott van az az édes bűnként megítélt menedék, igazi kéj...&lt;br /&gt;Csak én tudhatom, hogy mi a valóság, s ez olyan, de olyan mgabiztossá tesz...&lt;br /&gt;Olykor- olykor annyira jól esne kiabálni, ordítani, kiadni a feszültséget.&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>