<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>testmese</provider_name><provider_url>https://testmese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mihaleczki Mária</author_name><author_url>https://testmese.cafeblog.hu/author/mihaleczki-maria/</author_url><title>&quot;Előszó&quot;?</title><html>Ma kezdem a blogomat írni...&lt;br /&gt;A gondolataim szerteszét, össze- vissza cikáznak, hiszen azt sem tudom, hogy hol kezdjem, ami bennem van, amit átéltem, amit meg szeretnék osztani. A születésnél? Nem, nem , hiszen akkor általános önéletrajznál lyukadnánk ki, amit nem szeretnék, egyáltalán nem ez a szándékom.&lt;br /&gt;Talán fontos lenne majd a gyermekkoromat megemlíteni, mivel igen fontos &quot;állomása&quot; az életemnek. A gyermekkorom mindenre; többek között a mindennapjaimra, tehát: a mai napra is rányomta bélyegét: hiszem.&lt;br /&gt;Nem lesz könnyű belekezdeni abba a rengeteg negatív, s brutális élmény -ami gyermekkoromat kísérte, kísértette- leírni. De úgy érzem, hogy mindenképp&#039; el kell, hogy kezdjem valahol.&lt;br /&gt;Itt kezdem. Az Interneten, s ha működik az elvem egyszercsak kiforrja magát, s egységgé alakul az írásom.&lt;br /&gt;Ennyit mára, holnap belevetem magam, s elmesélek mindent, ami engem ért, és foglalkoztat.&lt;br /&gt;Tehát: holnap.&lt;div&gt;Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>