Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
testmese

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Találkozások

Nem hiszek a véletlenekben.Úgy gondolom, egyszerűen nem léteznek. Ennyi.
Minden pillanatnak, negatív- és pozitív élménynek oka s célja van. Egyszerűen lehetetlen nem tudomást venni arról, hogy ha visszagondolunk eddigi életünkre, mennyire egybefüggő, s milyen következetesen, mozaikszerűen egymásra épülő pontja is vannak, még akkor is, ha anno ezeket a “kockákat” értelmetlennek tartottuk.

2013. (és a fingás, mint párkapcsolat- mérő ;)

Oh, már négy teljes napja 2013 van…
Hihetetlen.

Kiskoromban mindig azt számolgattam, hogy mennyi idős leszek, ha majd 2000-et írunk; most pedig azt, hogy hány éves leszek, amikor 2050 lesz a falinaptáron. Félelmetes.
Nekem legalábbis az, ami éppen elég ahhoz, hogy leírjam.
Még “csak huszonhat” éves vagyok, ám a filozofálgatásról jut eszembe, hogy mindig azt érzem, hogy nagyon várom már, hogy harminc éves/ esztendős legyek, amit nem tudok megmagyarázni.
Azt szoktam érezni, hogy akkor leszek önmagammal egyensúlyban, s ha arra gondolok, hogy HARMINC, akkor olyan melegség vagy mi a csuda önti el törékeny lelkemet.

Egyébként van valami, amit még el akarok “mondani”: Láttam egy tök jóhttp://www.youtube.com/watch?v=kzyh75MPCyQ videót… Nem ez az, de ez is tök jó, ami arról szólt, hogy a párkapcsolatok milyenségét a FINGÁSban is lehet mérni.
Attól függően, hogy

  • szégyelled, elbujdosol pukizni,
  • aranyosnak találod e a társad szellentését,
  • vagy idegesítőnek/ gusztustalannak,
  • mersz e pukkancsolni a szerelmed előtt…,
  • vagy például imádod szagolgatni a társad fingját….

Szerintem, illetve véleményem szerint teljesen elgondolkoztató és említésre méltó tézis/ gondolat, még ha nem is teljesen helytálló….

/Egyébként még az is érdekes számomra, hogy honnan eredhet a Fing-  szó?
Mert ugye az Ingből nem igen… Vagy mégis?
Lehet, hogy valamikor réges- régen, az Üveghegyen túl, valaki; mondjuk egy asszony fogta a Férje INGjét, s érzett valami nem megszokottat, vagyis az Ura bélmozgásának eredményét, azaz a Férj-INGOT?

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Sötétség (+18)

Ruháid feszítik tested sejtjeit,
Ruháid, domborulataid sejtetik,
Mégis vedd le magadról, dobd őket el, messzire…
S képzeld el, hogy tenyerem mezítelen érintene,
Te hangos zihálásod közepette,
“Ne hagyd abba…” Mondanád egyre…
Ám én e kéréstől még vadabb vágyra gyúlva,
Miképp’ Te fekszel az ágyon kinyúlva;
Nem tudok ellen állni,
Nem tudok várni!
Hangszerem gyengéden érintve, feszülő húrjait pengetve,
Nem gondolok másra, csak mire a te tested is epedve
Vár, 
Oh, látom már; áll.
Gyengéden cirógatom válladat,
Megharapom hirtelen álladat, 
S magamba könyörgöm szervedet,
Oh, Istenem ne sújts! Ez az élvezet.
Hasztalan mentséget keresnem,
Sikerült legnemesebb testrészed ereznem
A vér áradásának megfelelő színekbe,
Nincs kétségem afelől, hogy érzed- e,
Mit én szeretnék, hogy érezz, átélj, élvezz…
Ha kérdésed van, akkor se szólj, ne kérdezz….
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

KARÁCSONY

Vajon mit is írjak?
Jön a Karácsony, minden nappal közelebb… Hétfőn Szenteste. Most pedig, pénteken, mindenki rohan, szalad, fut, siet, s semmi meghittséget nem érzek ebben a “készülődésnek” csúfolt vad rohanásban.
A Szenteste “szentségét” sikerül is ezzel a sietséggel teljesen lerombolni.

Pedig annyira jó lenne valóban megpihenni, kikapcsolni, s a szeretetnek átadni magunkat, illetve szeretteinkre áldozni azt a három napot… Jaj, de idealisztikus is vagyok, hihetetlen.
Pedig olyan jó lenne. Komolyan.
Ha nem az ajándékról szólna, ha nem a kapkodás ütné fel fejét ebben a pár napban.
Hanem… Kinyitnánk szívünket, s örülnék annak, amink van…
Szeretettel…
Gondolkoztam, hogy mit kérnék Karácsonyra?
Mi lenne az az egyetlen egy dolog, amit szeretnék a Jézuskától…

Komolyan mondom, összeszorul a szívem…
Azt kérném, hogy had’ Karácsonyozzak a gyermekemmel a szüleimnél… Csak egyetlen egy napot kérek szépen, hogy beszélgethessünk, s hogy megbocsáthassunk egymással- egymásnak és megismerhessék az unokájukat, az én lányomat…
Nem kérek ajándékot, csak, hogy olyan igazán szívből öleljenek meg, erősen, hosszan…

S azután visszaszállhatnak a Mennybe…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

????????????????

Vajon mi lehet a végső célja létezésünknek?
  • Önmagunk kiteljesítése?
  • Utódok nemzése, világra segítése, s felnevelése?
  • Megszűnni létezni?
  • Gondolati síkon eljutni az ÖRÖM-ig? 

Vajon mi szükség a Nagy Egészben a létezésünkre?
Vajon mi végre is élünk?
A boldogság elérése volna a cél?
Vagy valami még eddig fel nem tárt tökéletes magyarázat lenne mindenre?
Vagy valóban bibliai magyarázat szolgál életünk megértésére?

Sokszor merengek el ezen, ám nem hiszem, hogy létezne tökéletes magyarázat, olyan, ami mindenki által elfogadható.
Hiszen, akkor már minden bizonnyal megszületett volna…

Kétségek között vagyok, illetve nem is kétségek, csupán felteszek egy sor kérdést, és valójában nem kapok rá választ.

Lázadó lelkemben Önmagam keresem,
Elfogadva magam, életem is szeretem,
Ám nem egyszerű kérdésekkel lelkemben élni,
Oh, rajtam kívül még mennyi ember érzi 
Ugyanúgy, 
A gyanút,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Létünkben az egység szólistája hegedül.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Szavaidban…

Nem gondoltam volna,
Hogy ennyire szükségem lesz szóra,
Mint most Tőled várom, minden pillanatban,
Elveszek minden kimondott, s leírt szavadban,
Mert Önmagam találom,
Azt kapom, amire vágyom,
Ami szívemet nevetésre, örömre sarkallja,
Szükségem van az általad megfogalmazott szavakra,
Hogy önmagam lehessek újra,
Hogy rátérhessek arra az útra, 
Mire ráfordulni, bátorságom még oly’ kevés,
Nem vagyok bátor, s elég merész…
Saját boldogságom kapujában állok,
Tudom, tudom, ám mégsem látok
Tovább a ködtől, mi a félelem…
-Ott van, ott pihen 
Mindkét szememen, sajgó szívemen…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Vajon miért nem jó egyedül?

Vajon miért nem jó egyedül? -merül fel bennem a kérdés.
Lehetne ezt pszichológiailag magyarázni, de még egyszerűbb azt a tényt kimondani, hogy: az ember igenis társas lény, és ezért nem jó egyedül. Ennyi. S most le is lehetne zárni a témát.
De ez nem csak ennyi. Nagyon fontosnak tartom a minőségi kapcsolat létét, mégis: nagyon nehéz azt megvalósítani. Nem egyszerű. S az az igazság, hogy néha nem látjuk a fától az erdőt.
De tényleg, van olyan, hogy nem azt tesszük, ami jó nekünk, mármint valóban jó, hanem, amit jónak látunk, illetve érzünk; ergo: az nem is biztos, hogy jó. Most húzom a szám szélét. De tényleg.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!