Nem gondoltam volna,
Hogy ennyire szükségem lesz szóra,
Mint most Tőled várom, minden pillanatban,
Elveszek minden kimondott, s leírt szavadban,
Mert Önmagam találom,
Azt kapom, amire vágyom,
Ami szívemet nevetésre, örömre sarkallja,
Szükségem van az általad megfogalmazott szavakra,
Hogy önmagam lehessek újra,
Hogy rátérhessek arra az útra,
Mire ráfordulni, bátorságom még oly’ kevés,
Nem vagyok bátor, s elég merész…
Saját boldogságom kapujában állok,
Tudom, tudom, ám mégsem látok
Tovább a ködtől, mi a félelem…
-Ott van, ott pihen
Mindkét szememen, sajgó szívemen…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: