Vajon miért nem jó egyedül? -merül fel bennem a kérdés.
Lehetne ezt pszichológiailag magyarázni, de még egyszerűbb azt a tényt kimondani, hogy: az ember igenis társas lény, és ezért nem jó egyedül. Ennyi. S most le is lehetne zárni a témát.
De ez nem csak ennyi. Nagyon fontosnak tartom a minőségi kapcsolat létét, mégis: nagyon nehéz azt megvalósítani. Nem egyszerű. S az az igazság, hogy néha nem látjuk a fától az erdőt.
De tényleg, van olyan, hogy nem azt tesszük, ami jó nekünk, mármint valóban jó, hanem, amit jónak látunk, illetve érzünk; ergo: az nem is biztos, hogy jó. Most húzom a szám szélét. De tényleg.