Azon gondolkoztam a tegnapi nap folyamán, hogy vajon létezik e az Igazi Nagy Egységes Viszonzott Teljes Egész S Z E R E L E M?
Fejtegettem magamban minden gondolatát, felmerülő lehetőségeit, és egyszerűen személyiség zavaromban nem tudtam meggyőzni magam arról, hogy nem létezik.
Mindenképpen meg kell említenem ezzel kapcsolatban egy régebbi olvasmányomban olvasott gondolatokat, miszerint a Lélek egy nagy egész; mondjuk, nevezzük gömbnek, és kétfelé szakadva keresi a másik felét, hogy egyesülni tudjon azzal, s végre kiteljesítve önmagát, végre egy nagy egésszé lehessen a létezése alatt.
Körülbelül,mint egy kettétört keksz… A törésvonal mentén, a kettészakadáskor apró morzsák is lehullnak, melyeket az élet során tapasztalatok formájában pótolni szükségesek.
Csodálatos dolog ezen elgondolkozni, szenvedélyes, odaadó, kéjes, őszinte, tiszta szerelemről ábrándozni.
Ám a való életben ez egészen másképp szokott elsülni… A szerelem nem egyszerű egymásra lelés, hanem lehangoló és sokszor nagyon fájdalmas próbálkozások sorozata. A szerelem létezését emiatt, ennek okán nagyon sokan tagadják és szkeptikus mosollyal arcukon kétlik. Nem ilyen egyszerű ez, nem ilyen egyszerű, nem, nem, nem…
Érdekes, hogy most a csókolózás jutott eszembe: az ajkak egymáshoz való érintése, a nyáluk keveredésével lejátszódó nyelvek játéka. Nehéz nem csókolózni egy életen keresztül. Az ajkaknak nagy szerepe van a szeretet, szerelem kimutatásában. Már a csecsemőkorban is puszilgatnak minket egyfolytában, és jó esetben. A mellbimbó szájba kerülését pedig nem lehet elfelejteni, hiszen az életünk első örömélményei az emlőkhöz csatolandó, orális élmény.
Tehát az ajkak fontossága kétséget kizáró tény. „Úgy szeretlek, majd megeszlek”.
Birtoklás, szeretet, a szeretett lény birtoklása.
Istenem mennyi betű egy halomban, s mit sem tudunk arról, hogy mi is a szerelem valójában, miért is érezzük azt az érzést, azt, amelyik nélkül nem létezhetnénk mi sem, ami nélkül nem lehetne oly emberi az egész létezés, ami nélkül, valójában egy sivár légzés folyamat lenne az életünk. Szerelem nélkül nincs élet, nincs művészet, nincs semmi, nincs öröm, boldogság, fájdalom, szenvedés…
Valahol az Élet is egy nagy szerelem, az élni akarás nagy szerelme, szenvedélye.
Az utazás is akkor élmény, ha tartunk valahová.
Az evés is akkor okoz igazi örömet, ha éhesek vagyunk.
A szerelem is akkor a legszebb, ha megértünk rá, és felszedtük a magunk kis morzsáit, tapasztalatait, s meg tudjuk élni a pillanatot, át tudjuk élni azt, minden valójában.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
