Egészséges énkép. Ahogy ezt a fogalmat magam elé vetítem, esetleg ki is mondom, rögtön egy csimpaszkodó majom, és az anyukája jut az eszembe.
Valami egyszerű, ösztönös érzés ez juttatja eszembe. Ami, szerintem nem is áll messze az adott témától… Hiszen az “egészséges énkép”, illetve egészséges öntudat- és értékelés alapjait már kisgyermekkorban lefektetjük. Ennyi, s nem is kell ezt túlagyalni. Ám az az érdekesebb, ha ez az egészséges jelző nem jön létre.
Sokat olvastam arról, hogy milyen hatással van az anya gyermekére, olvastam arról is, hogy milyen hatással van az apa léte/ nem léte a kisember sorsára, ám az irodalom ebben a témában inkább az anya- gyermek kapcsolat milyenségéről bővelkedik inkább. Ami nem baj, csak érdekes.
Mert persze, tudom én, hiszen van egy gyermekem, hogy milyen szoros kapcsolat alakul ki már az anyaméhben való tartózkodás alatt is, de azért (jó esetben) az apa is folyamatosan ott van, s hatással van a kismamaiságra, magára a terhességre, majd a szülést követő időszakban is ott van, tehát nem egy idegen, időszakos figura, azaz nem csak egy nyári zápor, hanem igenis alakító, formáló tényező. Akkor miért is többszörös az anyasággal kapcsolatos írások mennyisége? Miért nincsen legalább azonos súlyban az apasággal kapcsolatos írások mennyisége?
