Nem is tudom, hogy hol kezdjem…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Ember…
S nicsak- bicsak(!) nyelve is eredt ennek az Embernek…
– Vajon hol lehet hozzá az agy?- kérdezem én ártatlanul…
(Válasz nem jön)
Sokszor nem értem a körülöttem élő embereket, nem értem, hogy miért nem mernek kérdezni, nem értem miért nem mernek szembe nézni a valósággal, a valós tényekkel.
Nem értem azt sem, s ezt nagyon komolyan mondom, hogy miért hiányzik olyan sok emberből a kedvesség?
Miért nem lehet többet mosolyogni, mint mogorvának, olyan, szóval “magamista” morózus kerti törpének lenni?
Pedig kipróbáltam:
- Ha sokáig “álmosolygom”, akkor egy idő után igazi lesz a vonal arcomon,
- Ha valakire rámosolygok, akkor az TÉNYLEG visszamosolyog (tisztelet a kivételnek)
- Jobban szeretik a mosolygós arcú embereket
- Jobban kis is használhatják őket
- Nem gyakran mondják a “mosolygósra”, hogy b***atlan picsa…
De van ennek árnyoldala is:
- Általában a nők nem szeretik a mosolygóst…
- Általában a nők sandán néznek a mosolygósra…
- Nem értik mi a francot mosolyog már megint?
- Minek örül?
- Tenyérbe- mászó képe van…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: