Esik az eső…
Kinézek az ablakon,
Tetszik, mit látok, oh nagyon…
Ajkaimra ráforrott csókjaid még mindig érzem,
Ha Kettőnkre gondolok, bizony remeg a térdem…
Eső áztatja most a poros utakat,
Nem akarom magamban elfojtani a vágyakat,
Hagyom őket előtörni, mint vulkánból a láva,
Oh ez az eső is olyan romantikus, itt állok Rád vágyva…
Szívem szaporán repdes,
Ha eszembe jutsz Te Kedves…
Kezem meg- megremeg,
Ha Rád, ha kettőnkre emlékezek…
Bimbózó Rózsa, mi kettőnk között növöget,
Átszövi a vágy, szerelem, szeretet…
Csodálatos melegség önti el törékeny szívemet,
Elmémet elárasztja e szerelmes emlékezet…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
