Egyre jobban…

Lángol, rebben, dobban,

Elveszem benned egyre jobban, 

Elmém, szellemem,

A nyomok testemen,

Minden Téged juttat eszembe,

Mikor könyvemet veszem kezembe,

Mikor a tükörben kémlelem önmagam,

Mikor formálom szavam,

Mikor eső kopog ablakomon,

Mikor elgondolkozom,

Mikor mélyen álomba merülök,

Mikor az ágyon elterülök,

Mikor nem mondom ki, mit gondolok,

Mikor a egy gombot blúzomon kigombolok,

Mikor napfürdő simítja testemet,

Téged feledni már nem lehet.

Ajkaim nevedet formálják, nem kell titkolnom,

Nem, nem titkolom, mennyire vágyódom,

És forr a vérem, minden sejtem lüktet,

Nem is tudom leírni, mi is az, mit most érzek.

Nem lehet,Nem lehet,

Kitárni egészen lelkemet.