Mit jelent ma nőnek lenni, s mit jelent a “JÓ NŐ” kifejezés?
Azzal, hogy a Nők is lehetőséget kaptak, hogy tanulhassanak, munkát vállalhassanak igazából minden megváltozott.
Tényleg minden.
A női- férfi kapcsolatok leginkább.
Ezen belül a szülő- gyermek kapcsolatok is.
Már nem jellemző a patriarchális család…
(Ez nem biztos, hogy probléma.)
Inkább tapasztalható családmodell napjainkban a szűk (azaz: apa- anya- gyerek(ek)) felállás.
Mindemellett már gyakori, hogy egy szülő neveli a gyermek(ek)et.
A nagycsalád, hol a nagyszülőkkel egy háztartásban élnek, nem jellemző.
- Nem minden esetben a Férfi hordja manapság a nadrágot,
- Többet is kereshet, mint férje/ párja,
- Beadhatja a válókeresetet,
- Van olyan szerencsés Nő, kinek főz a párja,
- Nadrágot is hordhat,
- Nem kell titkolni, ha nincs orgazmusa,
- Lehet vezető beosztású,
- A sörgyártó cégek gondolnak a nőkre… Stb.
- Egy jó Nő amúgy kedves
- Egy jó Nő tud főzni?
- Egy jó Nő heteroszexuális?
- Egy jó Nőnek hányas lába van?
- Egy jó Nő saját maga után elmosogat?
- Egy jó Nő menstruál?
- Milyen egy jó Nő?
Gondolkozom… Mi lenne, ha Férfi lennék?
“Gondolkozóban… ” (Mert a Nők is szoktak) |
Nem tudom mennyivel lenne másabb, ha Férfi lennék, elképzelni is nehézkes… Ám pontokban talán összeszedhetném, hogy részlegesen, ténylegesen mi is változhatna, ha fütykösöm lenne és dús mellkasszőrzetem… Nos:
- Nem kellene havonta menstruálnom… (Ám a tampon megvásárlásának kihagyásával megspórolt pénzen sört kellene vennem)
- Bemehetek bármikor egy kocsmába egyedül, és megnézhetek hangosan büfögve a sörtől egy jó meccset, s senki nem nézne rám ferde szemekkel.
- Nem kellene hajat festenem.
- Nem kellene akkora részét a testemnek szőrtelenítenem.
- Nem kellene erőlködnöm, hogy észrevegyék: van eszem is.
- Gyakrabban néznének a szemembe.
- Nem lenne hüvelygombám.
- Nem kellenének műkörmök.
- Több csajom van???? ÉS??? Remek csávó vagyok…. 🙂 (Nem pedig egy ri*anc)
- Megnézem egy nő seggét? Na? Mi van? Ez normális.
- Nem kell vajúdnom, hogy megláthassam a gyermekem. Majd a feleségem, én meg a haverokkal “megünneplem”.
- Nem kellene tangát hordanom…
- Nem kérdeznék meg egy állás interjú során: akar gyermeket? Van, ki vigyázzon a gyermekre?
stb.
- Nőnek lenni jó, csak sok empátia, humor és smink kell hozzá
- Nőnek lenni előny, ha arra gondolok, hogy a nőgyógyásznál tuti nem fog megelőzni egy Férfi.
- Nőnek lenni annyit tesz, hogy nem olyan gyakran néznek a szemedbe, mint a melleid közé
- Nőnek lenni maga a gyönyör.
Nem igazságos, hogy csak egy oldalról mutatom be a dolgokat, de az sem igazságos, hogy a férfiakat nem éri annyi atrocitás, mint minket: Nőket.
Nem egyszerű a mai világban Nőnek maradni. Anyának. Nőnek. Dolgozó Nőnek, Háztartást vezető nőnek…
Ki vagyok én?
Lehet, többet költöztem, eddig, mint egy gólya egész élete során, de
- Mindig megpróbáltam az adott helyzetből a legtöbbet, úgymond a maximumot kihozni,
- Mindig, mindent a “jobb” reményében tettem,
- Minden lépésem meggondoltam legalább kétszer,
- Meggyőződésem, hogy ne bánj meg semmit, ami megtörtént; de kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál esetleges tetteddel, cselekedeteddel, döntéseddel,
- Nincs olyan, hogy mindenkinek megfelelni,
- Nincs olyan, hogy ne felelnél meg valakinek,
- Humorérzék és egy kis lazaság átsegít életed legnehezebb(nek hitt) időszakán is.
Én |
Mosolyunk vagy őszinte, vagy részint az, vagy egyáltalán nem az, kinek mi dukál. Nem régen olvastam egy könyvben, hogy a zárt mosoly általában arra utal, hogy nem teljesen őszinte az a mosoly, nevetés. Nem biztos, hogy 100%- ig igaza van az írónak.
- Általában nem mosolygok teli szájjal, mert akkor undorító hörgős röhögés is társul hozzá, és az nem lenne minden szituációban ildomos.
- Amikor zárt a mosolyom, az azért is lehet, mert mákos tészta volt a kaja, egy kiadós, sisak nélküli motorozás után…
Nyár van…
Nehéz őszintének lenni, mondjuk erről már igen sokszor és sokat írtam, de most is ezt gondolom. Van az a mondás, miszerint: “Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat!”- Totálisan igaz mondás. Teljesen őszinte embernek igen ritkán van nagy baráti köre. Nehéz… Nehéz… Ám, mint mondják: semmi sem lehetetlen. Nem tudom, hogy és miként, de nagyon meleg lett. Igazi nyári idő, aminek illik örülni. Már, ha nem dolgozik az ember, vagyis éppen a szabadságát tölti valami szipi- szupi vízparti helyen.
Azon gondolkoztam, hogy most már nem ártana, szóval most már illene összeszedni magam és a verseimet. Ildomos lenne. S valami kötött formában viszont látni őket.
Micsoda jó érzés lenne! Csak az a fránya akaraterő, az lenne meg. Pedig van. Ám, ha magamról van szó; igen nehéz bármit is tennem, cselekednem. Nem vagyok egyszerű eset, ezt én nagyon jól tudom, illetve érzem. Minek is írtam most le ezeket a fenti mondatokat? Hm… Fogalmam sincs, egyszerű késztetés.
- Óvatosan megnézem magamnak (felmérve, hogy hová soroljam: ápoltság, kor, érdeklődés/ lehetséges beszélgetési indulópontok)
- Egy kicsit jobban megnézem magamnak, mármint (lehet, hogy ciki), hogy mennyire ápolt…
- Abban az esetben, ha bármilyen szempontból érdekesnek találom, vagy felkelti a kíváncsiságomat, akkor megpróbálom a szemkontaktust felvenni vele. A következő lehetőségek jöhetnek (általában) szóba:
- Nem viszonozza szemkontaktus felvételére irányuló szánalmas próbálkozásomat (ilyenkor elpirulok, s restellem magam, s rögtön arra gondolok, hogy ÉN NEM MENTEM ÁT AZ Ő SZŰRŐJÉN)
- Viszonozza a próbálkozásomat, és elmosolyogja magát (s ha az ápolatlan jelző a fogsorára igaz, gyorsan vissza esem az első pontban leírtakhoz, csak a zárójeles rész nélkül… 🙂
- Viszonozza a próbálkozásomat és a mosolya is rendben van…
Strandra kellene menni…
Június lévén jó lenne valami nyaralás féle, olyan tényleg kikapcsolódás…
Nem tudom, hogy lesz e rá módom, de nem adom fel a reményt, nem az a fajta vagyok. Most is hét ágra süt a nap, van vagy már most, a reggeli órákban 26- 27 fok… STRANDRA kellene menni, no de mindegy.
Boldogság könnyű pillangója…
Vajon, most ebben az esős időben csak én vagyok az egyetlen, akit nem a félelem, hanem a megkönnyebbülés gyengéd szellője jár át? Vajon normális dolog, azaz a normálistól nem eltérő dolog az, hogy én örülök, hogy esik az eső, dörög, villámlik?
Jól érzem magam.
Boldog szeretnék lenni, mint sokan mások. Nem tudom, hogy ez, most igazából hogyan jön ide, de azt tudom, hogy tényleg az szeretnék lenni, minden sejtem kiabálja, szinte ordítja, hogy “BOL-DOG A-KA-ROK LEN-NI!
Nem vagyok egészen normális; én ezt sejtem, de miért van az, hogy még gondolkozom is ezen? Miért van az, hogy túlagyalok mindent? Miért nem tudok egyszerűen csak lenni, mármint vagyok, és én ezt jól tudom, mert szóval dobog a szívem, veszem a levegőt, meg ilyenek… Rendszeresen ürítem a húgyhólyagomat és vastagbelemet, de mégis: mi az a határ ami felett én már megint túlagyaltam a dolgot? Mi lehet az a pont, amikor már túlléptem az “átlagos dolgokon való gondolkozás” határát?
Fogalmam sincs.
Például nagyon érdekes, hogy szeretek erotikus verseket írni. Más egyszerű novellát sző… Nem, nem, nekem máris polgár pukkasztó módon: erotikus verseket kell írnom. Nem csak egyszerű kis versikéket, hanem a szexualitásról; mert arról úgysem írnak sokan, meg ilyesfajta gondolatok okán,
Minek is ez a sok gondolat? Valószínű, hogy ha bolhák is gondolkoznának; nem lennének ennyien… Ez az agyi funkció csak nekünk, kifejlett állatoknak jutott, illetve túlfejletteknek… Az embernek. ÉLJEN!
Szeretem a kommunikáció sokféleségének lehetőségeit. Szeretem.
De igazán kiborít, ha pletykát hallok. Információn, tényleges/biztos alapokon nyugvó információ, adat stb. nélküli kommunikációt. Általában máááááááááááássssssssss kkkkkáááááááááááááráááááááááára.
Felháborító. Gyávák az emberek. Nem hogy odaállnának és megmondanák, illetve, megkérdeznék a valóságot, hm, azt nem… Azt bizony nem lehet.
Csak a fekáliát kavargatni, jó nagy merőkanállal.
Folyt. Köv.
Ennyi.
Nagyon régen írtam ide… Pedig lett volna mit.
http://www.youtube.com/watch?v=rE29e5znfJs
Nagyon durva, hogy már vagy egy éve; sőt mi több, több mint egy teljes éve nem írtam semmit ide, pedig régen, mint azt vissza is lehet olvasni, minden kis bolondos, nem bolondos, fontos/ nem fontos gondolatom ide írtam. Meg lehet, hogy ezután is így lesz, mert ez jobbnak bizonyul, mint az eoldal-as oldalam. Jah, meg ott rám szóltak, hogy biggyesszem ki a 18- as karikát. Ki is biggyesztettem, de azért mégiscsak, szóval nagyon úgy érzem, hogy nem lehet ám bármit gondolni, érezni, no és le is írni, mert hűha, ejnye- bejnye lesz a vége, amit nem igazán értékel senki sem, mert szóval: a személyi szabadság, no meg a cenzúra eltörlése.
Csillag születik: DE NEM SZÜLETETT MEG! Mekkora gáz ez már, megint csak 12 millióval gazdagabb lett egy ember, mi meg nézhettük, ahogyan a könnyek csordultak végig kövér arcán, s pödrődtek le Széchenyi-s bajuszán Mészáros János Eleknek, annak a dundi nyávogó gyereknek 🙂 Na jó, vicc volt, de akkor is, mekkora égés már, hogy Magyarországon ő nyerhette meg a Csillag Születiket??? Nem is firtatom ezzel kapcsolatban tovább a szót, mert igazából tényleg nem érdekel, csak valami belső hang, ami általában nem működik nyomta a dumát, hogy írj róla, mert nem is tudom miért.
Időjárás: Jégesőt mondanak, no meg zivatart délutántól, ami szerintem tök romantikus, és őszintén szólva nagyon várom… Kip- kop.. Esőcseppek az ablakon, én pedig éjszakás vagyok, és tűröm a romantikába burkolózott, meggyötört esőcseppek halk kopogását a wc-ben….