A gyomrom is összerándul, ha arra gondolok,
Hogy egyik napról a másikra ismét csomagolok.
Ám nem lehet itt és így ezt tovább csinálni,
Ebből a környezetből gyorsan ki kell válni.
Az élet egyenesen arányos szívünk ütemével,
El kell innen költöznöm, akár egy tevével
Is a vállamon,
Nem érdekel semmi,
A változást vállalom.
Mi köt engem ide, ehhez a helyhez?
Hiába fohászkodtam a szerelemhez,
Ámornak mindig csak egy nyila volt kéznél,
Lövöldözött engem,
Nem volt észnél.
S most a szívem darabokban hever.
Az, hogy itt maradjak, gondolatban engem nagyon lever.
A csomagjaim sorban, leragasztva,
Most már csak várok, arra a pillanatra,
Mikor te utoljára a szemembe nézel,
S megkérdezed, hogy “Te meg miért mész el?”
Na, akkor fogok én szívemből, hangosan nevetni,
S azt válaszolom,
Hogy “Miért is? Mert nem tudlak szeretni!”
A szerelem magányos lelkek vágya,
S csak az tudja, milyen, kink éjjel üres az ágya.
Dobozban ismét az életem, de nem érdekel most semmi,
Csak az az egyetlen egy, hogy el kell innen MOST AZONNAL menni!
Csomagolni újra… miért nem ismeretlen?!Asszem’, egy cipőben járunk, néha mind a ketten.Csupán megszokásból, nem élet az élet,Sajna Én is tudom, éltem így fél évet.Mai fejjel, persze tudom, nem létezik semmi,Ami visszatart, ha érzem, nem tudok szeretni.Ámor nyila útnak indult, de röpte nem ér véget,Amíg rá nem akad arra, ki megérdemel Téged.Bármily’ nagyhatalmú Ámor és csodálatos nyila,Tudja, hozzád nem érhet fel bárki emberfia.Imád, hidd el, nyitott fülekre talált,Úton a szerelem, hogy örökre elfeledd,A fájó, s hozzád nem illő társas magányt.Mert, bár lehet, van oly’ kinek nem üres az ágya,De mit sem ér, ha a dárdát, elő ritkán rántja.A lelkedre hallgass, az vezessen Téged mindenben,Mondd el, ha úgy érzed, nincs helye többé a szívedben.De semmiképp se tégy’ hibát, ne nevessél rajta,Csak mosolyogj, hogy véget ért „a kapcsolat”,legalábbis ez a fajta.És meglásd, hamar rád köszön a gyönyör teli élet,Csak merjél hinni benne, álmodj sok-sok szépet!Nagy csatáknak ad majd helyet a pihe-puha ágyikód,Számos, finom praktikával lesz tele a ládikód.Öled tüze megkapja majd mindazt, amit érdemel,Nem taglalom, tudod mit tesz, ki combjaidhoz térdepel.Nem csak testek szeretkeznek, hanem immár lelkek is, Szeretettel nem csak öled, szíved is már megtelik.Kívánom, hogy életedet újra kidobozolva,Valóságos legyen mindez, ne csupán pár strófa.