Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
testmese

Álom és Ébredés

Mély álomból ébredni reggel,
Ébredezni, mikor a ragyogó nap felkel,
Szemhéjunk remegve felemelni,
Első csókjaim ajkaidra lehelni,
Testedhez, selymes bőrömmel érni,
Szeress, ölelj!
Imádok a szemedbe nézni.

Minden álmot az ébredés követ,
A robot, az elválás csak azután jöhet,
Minden nap fel kell, hogy ocsúdjunk szendergő álmunkból,
S el kell feledkezni a csodákat rejtő, mesés álomvilágról…

Álmodva ébredezni,
Szerelmünk felfedezni,
Mámorban, gyengéden ölelni,
Csókra- csókokkal felelni.

Homályos szemeidben meglelni a vágyat,
Szerelmi fészekké változtatva a puha ágyat.

Álmodni, ébredni, álmodni, ébredni,
Álmodva, ébren, őszintén szeretni….

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gábor says:

    Az álom –ha akarod- benned él tovább,Melegségre váltva a szunnyadó csodát.A képet, mely’ éjjelen előtted, lebeg,Nappal is ott leled, ahová teszed.Ha belenyugszol, hogy mindez csak álom,Mondván, a valómban hiába várom,Nos, akkor ez a gyönyörű csoda,Nem válik részévé létednek soha.Járja át lelkedet az éjjeli gyönyör,Ne érezd, hogy hiánya napközben gyötör.A csók, az érintés, a becéző szavak,Karjából ocsúdva is a Tiéd marad.A szerelmi fészek pihe-puhasága,Legyen a lelkednek napközben gyámja,S bátorítója, ha úgy érzed nehéz,Bárcsak telne már el ez az egész.A szemek tükrében meglátott szerelem,Szolgáljon támaszul, hogy ne viseld nehezenAzt az űrt, mely nappal előtted tátong,Mígnem az este Őt, újra meglátod.Figyeld csak némán, miként ver szíved,Ha arra gondolsz, mily’ kedves Veled.Szárnyaló lelkedtől vidámmá lesz napod,S meglásd, jutalmul újból megkapod.Az őszinte szerelmet nem űzheti ébredés,A fény diadala, vagy az elengedés.Simogató karja végig Veled marad,Figyelj az érzésre, add át neki magad.Megérdemli mindezt csodálatos lényed,Nem fikciók, ezek bizony tények.Lehet, sok-sok világtalan nem látja ezt benned,De az igaz lélek tudja, szeret is, csak engedd.A múló sötétség most nyugodni űz engem,Tollasbálba kell munkámból hamarosan mennem.Persze, -ha nem bánod- máskor visszatérek,Addig is: a boldogság, legyen a vezéred!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!