Lopott pillanat,
Egy csók, mi marad…
Az élet rohan, szalad,
Nincs idő átúszni a tavat,
Csak hajón csodálni létezését,
Jó, jó, jó, de nem okozza
Ugyanazt az a bizsergető érzést.
Karjaidban megbújni,
Egyetlen csalfa szót sem szólni,
Melengetve lenni,
Soha nem félni,
Szebbet most, itt nem is lehet kérni.
Jajgat a lélek,
Ha torka lenne, üvöltene,
Annyira félek,
Ez a lényem gyötredelme.
Nem éreztem át a percet,
Nem, nem, nem, ahogyan Te tetted.
Szorosan egymásba bújva,
Füledbe minden negédes titkot súgva,
Átadtam magam, nekünk.
Talán máskor is együtt lehetünk.
