Lassan, óvatosan, álmodva lépjük át Önmagunkat,
Titok hálójába rejtve dédelgetett, féltve őrzött vágyainkat.
Olyan egyszerűen érzünk, s mégis álmaink gátolnak bennünket abban,
Hogy megéljük Igaz Önmagunkat, minden gátlás, szabály nélkül; szabadabban.
Rejtett vágyaink, a homokóra, mi közben mindig csak pergeti az idő kerekét….
Megélni az életünk csodáját nem lehetetlen, de annyira… Oly’ nehéz.
Szavaim kevesek erre, nincs olyan könyv, melynek terjedelme
Elég lenne ahhoz, hogy elmondjam mi mindent jelenthet a Szív igaz szerelme.
Nincs olyan szó, mellyel el lehetne mondani, mellyel csókolni lehetne,
Nincs az a kifejezés, hogy kifejezze, mit éreznék akkor, ha “Ő” is szeretne.
Érinteni, oly’ emberi, oly’ csodálatos, oly’ ismételhetetlen,
Elveszni karjában, a csókokban, a perzselő szerelemben.
Elveszni teljesen, szavakat nem találva, némán eggyé válni,
Szerető érintésével a mennyekbe, a magasba szállni.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: