Monoton csepereg ablakomon az eső,
Hirtelen, a semmiből előtörő
Érzés vesz erőt rajtam,
Nem tudom, miért…
Hisz’ én nem is akartam.
Halovány mosoly arcomon,
‘Szeretlek’- érzem, nem gondolom,
Pillangók hada lepte el gyomromat,
Feléd irányul minden szálló gondolat.
Vöröslő ajkammal, mi mindig tűzben él,
Ajkaid édes asztaláról egy forró csókot remél.
Felejteni?
Nem, nem, nem… Azt nem tudok,
Folyton Rád, Ránk, a jövőnkre gondolok.
Tested, mivel, mint hangszer játszom,
A fényképeken boldognak látszom.
Az én kedves, régi hangszerem!
Tested ujjaim közé képzelem,
Szerelmem záloga, testem ébredése,
Sötét éjszakám egyetlen surranó fénye
Te vagy, s érzem most már mindig Te is leszel,
A kérdéseimre az Irántad érzett… hm– szerelem felel.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: