2010.08.11.
Mindenem fáj, még az is, aminek nincs neve.
Megcsapott ma a magányom fájdalmas szele.
Lábujjaim görnyedve kapaszkodnak a földbe,
A szorongástól minden egyes ujjam görcsbe
Rándult, fájdalom járja át minden porcikámat,
Az intuíció velem ma, mindenféle csúf dolgot láttat.
Meztelen testemen ütések, horzsolások nyoma,
Összezúzott mellkasom beteg lelkem otthona.
Könnyeim vérrel keveredve, mely szívemből tör elő…
Nem vagyok már az a fiatal, boldogan ölelő,
Kedves, kacajoktól hangos ifjú nőszemély,
Kit még fűt az Élet és Sors iránt érzett szenvedély…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
