Fénylő csillagok!
Magányos vagyok!
Parázslik lelkem,
Lelkem tenyeredben
Várja, hogy elengedj,
Hogy később ne szenvedj.
Jaj, mintha csontomat törnék,
Oly fájdalommal jár minden emlék.
Szeretnék,
Élni, érezni szeretnék,
Pedig, pedig most annyira boldog lehetnék…
Hangosan, könnyedén nevetnék.
Sutba minden keservemmel!
Mosolyogva nézek a világra, szerelemmel.
Felemelt fejjel,
Tartós tejjel
Nézek előre,
A legelőre
Kiengedett lovakkal,
Előre megformált egyszerű szavakkal,
Hogy: gyí, indulj, menj, irány,
Az, hogy mit hoz számomra a holnap;
Nagy talány.
Jajgat fenn a Hold,
Mert minden egyszerűen annyi, szép volt,
S mostanra minden holt,
Fekete,
Remete,
Csalódott lelkem,
Szememben látszik minden szenvedelmem.
Nem kell a témát máshová terelnem.
Nem kell mindenkinek megfelelnem.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: