Csillog bőrödön csókjaim nyoma,
Ölem, vágyódó öled otthona.
Véred sűrűbbé, dúsabbá válva,
Csak az érintésemre, másra nem is várva
Engedsz nekem.
Engedelem.
Szerelem.
Miért e vágy, itt a lelkem táján,
Miért a kéj egymásra találásunk éjszakáján?
Miért akar a szív testedből is mindent,
Hiszen a test a vár, az oly’ szent
Kéj,öröm,vágy -s kínok- ne továbbja,
Nem tud e vágynak senki ellenállni,
Senki fia, lánya…
Nedvesedik az ő vaginája
Is,
Kis hamis.
Nem értem még mindig,
Hogy mi az az erő,
Mi mindent beindít?
Miért ez az őrjítő, fájó vágy,
Mi olykor oly vad, majd lágy…
Gúnyt űzve belőlünk,
Mindig bedőlünk,
S testünkkel keresve egymást,
Lelkünk magányosan ring tovább,
Mondja, mondja meg valaki az okát!!!
Miért ez emésztő tűz, itt ölünk rejtekén,
Miért kell szeretkeznünk az év minden éjjelén,
Hogy lelkünk békében lehessen önmagával,
S egyesülhessen szerelme vágyódó sóhajával
Minden lélegzetvétele.
Emlékszel e?
Szerelem nélkül az egész mit sem ér,
Az ember akkor nem szívesen ad, csak kér,
Mindent megszerez, önzőn elvesz,
Nem törődve mással, csak élvez.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Ez nagyon jó!!!