Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
testmese

2010.07.31.

Hozzászólások (0)
Fénylő csillagok!
Magányos vagyok!
Parázslik lelkem,
Lelkem tenyeredben 
Várja, hogy elengedj,
Hogy később ne szenvedj.
Jaj, mintha csontomat törnék,
Oly fájdalommal jár minden emlék.
Szeretnék,
Élni, érezni szeretnék,
Pedig, pedig most annyira boldog lehetnék…
Hangosan, könnyedén nevetnék.
Sutba minden keservemmel!
Mosolyogva nézek a világra, szerelemmel.
Felemelt fejjel,
Tartós tejjel
Nézek előre,
A legelőre
Kiengedett lovakkal,
Előre megformált egyszerű szavakkal,
Hogy: gyí, indulj, menj, irány,
Az, hogy mit hoz számomra a holnap; 
Nagy talány.
Jajgat fenn a Hold,
Mert minden egyszerűen annyi, szép volt,
S mostanra minden holt,
Fekete,
Remete,
Csalódott lelkem,
Szememben látszik minden szenvedelmem.
Nem kell a témát máshová terelnem.
Nem kell mindenkinek megfelelnem.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

2010.07.29.

Hozzászólások (0)

Kedves Naplóm!

Kezdhetném így is, de nem teszem, mert ez nem  Napló, s nem magamnak írok csak, csupán.
Nem esett ma az eső, de ezt rajtam kívül még igen sokan el tudják mondani. Nem meglepő

Medál

Hozzászólások (0)

Gyönyörű medál csüngött a nyakamon, de szeretett volna a dobozba vissza menni, porosodni tovább, nem akar ékesíteni

2010.07.28.

Hozzászólások (0)
Lelkem, mint kismadár az eső elől, menekülök én is tőled…
Megvallom, hiába a bátorság, én nagyon, nagyon félek,
Sötétben, mert nincsen fény, fényben, mert mindenki láthat,
Hiába szállhatok bárhová, hiába adott a jó Isten két szárnyat.
Lelkem, mint törékeny, megnevezhetetlen emlék;
Testemben pihen, s várja a holnapot,
Megszeppenve, félve, reszketve, semmit meg nem tennék,
Nem merek, nem vagyok, nem mozdulok.
Szavakkal vágyaim nem kifejezhetők,
Szavakkal mondva, nem érthetők.
Nem is léteznek igaz szeretők,
Megmászatlan hegytetők.
Telesírt keszkenők.
A fájdalmas magány fejemre nőtt.
Eszembe jut magányomban millió emlék,
Ahogyan testem szeretted nem is oly’ rég,
Ahogyan ajkaddal szoptad mellem édes, kényes hegyét,
Nem mondd, ezt te sem tudod… Hogyan is feledhetnéd…
Testünk különös szerető, csalfa játékot játszik velünk,
Testünk lelkünk eszköze, egymásnak, lelki szinten, így, úgy üzenünk…
Kell, kell ez nekünk, 
Talán ez minden érdemünk,
Ennyi lenne életünk?
Csúf mosollyal festett kéj ?
Maradj, maradj csendben, ne félj…
Remélj, zenélj, élj, élj, élj…
Jaj, ha ezt gyermekkoromban tudtam volna,
Méregként hatott volna
Éltem első, igaz, örök csókja.
Ám, én, akkor naivan azt hittem,
Gyönyör tengerén evezhettem,
Tévedtem,
Révedtem
Is emiatt a semmibe,
Nem járhattam magammal, lelkemmel senki kedvibe’.
Hamis egy játék a szerelem.
Nem tudom, mi történik velem.
Oda az életem.
Tovább, egyedül nem élhetem.
Érzelem.-…
Mit tesz velem?
Gyermeki ilyenkor a lélek, 
Gyermek vagyok, mindig, mikor szívemből remélek.
Köszönöm, Te Jó Isten, hogy élek.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

2010.06.26.

Hozzászólások (1)

Csillog bőrödön csókjaim nyoma,

Ölem, vágyódó öled otthona.
Véred sűrűbbé,  dúsabbá válva,
Csak az érintésemre, másra nem is várva
Engedsz nekem.
Engedelem.
Szerelem.
Miért e vágy, itt a lelkem táján,
Miért a kéj egymásra találásunk éjszakáján?
Miért akar a szív testedből is mindent,
Hiszen a test a vár, az oly’ szent
Kéj,öröm,vágy -s kínok- ne továbbja,
Nem tud e vágynak senki ellenállni, 
Senki fia, lánya…
Nedvesedik az ő vaginája 
Is,
Kis hamis.
Nem értem még mindig,
Hogy mi az az erő,
Mi mindent beindít?
Miért ez az őrjítő, fájó vágy,
Mi olykor oly vad, majd lágy…
Gúnyt űzve belőlünk,
Mindig bedőlünk,
S testünkkel keresve egymást,
Lelkünk magányosan ring tovább,
Mondja, mondja meg valaki az okát!!!
Miért ez emésztő tűz, itt ölünk rejtekén,
Miért kell szeretkeznünk az év minden éjjelén,
Hogy lelkünk békében lehessen önmagával,
S egyesülhessen szerelme vágyódó sóhajával
Minden lélegzetvétele.
Emlékszel e?
Szerelem nélkül az egész mit sem ér,
Az ember akkor nem szívesen ad, csak kér,
Mindent megszerez, önzőn elvesz,
Nem törődve mással, csak élvez.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.

2010.07.17.

Hozzászólások (0)
Tikkasztó hőség, árad a hő…
Férfi kínját, a sarokban enyhíti a nő…
Ajka ajkára tapadva,
Mozdulatlan maradva,
Csókra kiéhezve,
Teljesül a test szerelme.
Jajgat a perc, mert múlik,
 Forró vágyban élő ember
Soha nem fázik.
A csók, mint hangtalan madár,
Ajakról szájra mindig tova száll.
Éhes a szív, remélve álmodik,
Mondom ezt Neked állva itt
A semmi kellős közepén…
Szeretkezzünk végre;
Te meg én.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!