http://origo.hu/cgi-bin/link.cgi?y=19951&link=http://www.origo.hu/itthon/20100618-oriasi-vihar-pusztitott-mezohegyesen.html
Mezőhegyes, Pitvaros, Csanádalberti… Egyszerűen hihetetlen! Egyik pillanatról a másikra bezöldült az ég… Heves/viharos széllökés és már dől is -a gyermekemet a kezembe tartva- a szemem láttára a garázs elé a több 10 éves fa… Halljuk azt az éktelen kopogást, szinte minden remeg belé… Megérkezett a jég is… Mindennek vége, világ-vége érzés… Mi lesz, ha a fejünkre omlik a ház? Melyik az a szoba, ahol a legnagyobb biztonságban vagyunk???????? Mert itt, ugye nem jó, mert mi van akkor, ha a fejünkre szakad a galéria? Nagyon félelmetes volt.
Félelmetes volt, mert nem tudtunk mit tenni ellene, nem tudtuk még csak egy kicsit sem befolyásolni… A Természet megmutatta, és meg is fogja mutatni, hogy ki az Úr, s kinek kell behódolni…
Megvallom őszintén, hogy a mai nappal belém költözött egy jó adag félelem, mert ha most ez van, akkor mi lesz X év múlva? Mi lesz akkor?
Minden romokban hever, nem is lehet ezt igazán kifejezni, leírni.
Mezőhegyesen kívül pitvaros és Csanádalberti is nagy károkat szenvedett, s ez utóbbi kettő település lakosainak csak igen kis része rendelkezik biztosítással, pont azok, akiknek igazán szüksége is lenne rá… Velük mi lesz??? (A tetők megrongálódtak, az ablakok betörtek, autókat érte kár, a házakra és villanydrótokra dőlt fák okozta kár…)
Elsírtam magam, nem bírtam magamba fojtani, hogy mennyire megrázott és megviselt ez az egész…
Félelmet, gyengeséget és tehetetlenséget éreztem.
Az ember egy nagyon parányi kis semmiség a Természettel szemben…
S igazándiból mindannyian be vagyunk zárva ide, a Földre…
Be kell, hogy hódoljunk, különben….
