Megrepedt törékeny lelkem,
Mennem kellene, mennem,
Nem itt ülve azon merengnem,
Hogy mi lenne ha, és akkor…
De rosszul vagyok, fejem kába
A vakítóan erős UV sugárzástól.
Szavak kevesek erre.
Nem korlátozhatom
Magam egyetlen helyre,
Területre, arra a szerelemre
Hm… Izé… Ez vagyok én,
Csak éjjel nagylány, nagy legény…
Nem tudunk Te meg én
Élni a szívem megrepedt felén.
Sóvárgó hangzókat, hogy hm… oh, uh…ühm…
Kérlek menj már, tűnj
El végre,
Menj, az Isten szerelmére!
Hm… Izé… Nem megy ez nekünk,
Együtt, hm… izé… úgysem élhetünk.
A fájdalom, meg jaj, nem kellhet ennyire nekünk.
Csak ohm, ühüm… szenvedünk,
Boldogok úgysem leszünk-
Annyi pénzt nem keresünk.-
Mennyi tagadó szó!
De vele oly jó…
Már sírásra is fordult a szám,
Mert szeretlek, hidd el, izé…
Hm… igazán.
Görcsbe rándul az egész testem,
Ha arra gondolok, hogy elveszíthetlek Szerelmem.
Miért pont nekem kell lemondani rólad?
Amikor hozzám annyira, hm… izé… jó vagy.
Szerelemmel csókolod ajkamat,
Veled minden más, az alkonyat
Is olyan izé… hm… csodás volt,
Mikor nekünk az a sok izé…
Madár dalolt.
Fenséges Veled szeretkezni,
Hm… Izé… Csak úgy beléd feledkezni…
Nem így terveztem hidd el,
Szeretlek Téged… Hm.. Teljes szívvel.
