Esik, esik, esik; mármint az eső a felhőkből, s a vérnyomásom a fronttól.
Alapvetően teljesen jó hangulatban lennék, ha nem lennék ilyen rosszban. Tök béna esernyőm van; ilyen pirosas-lilás és fehéres- szétnyithatós, már csak éppen az eső nem csepeg át rajta. Nincsen gumicsizmám.
A Tesco- ban mindig van leárazva egy- két csinos darab, lehet, hogy be kellene szereznem egyet. S aztán irány az özönvíz áztatta város, nyakamba véve az egészet, virágos gumicsizmában nyomulhatok, s akár még ugrálhatok is bármikor, bármelyik pocsolyába.
Egyébként, mint azt már a címben is említettem; mindjárt Június, s éppen ezért itt lenne az ideje, hogy süssön a Nap, illetve melegítsen is.
Mert ez nem állapot.
Ez így nem mehet tovább. Hejehaj.
Egyébként én kimondottan szeretem az esőt, s élvezem, ha bőrig elázhatok, s hólyaggyulladással küszködhetek akár egy héten keresztül is, mert annyira makacs tud lenni ez az alulról- felfázós- hidegrázós- áztasd a lábadat meleg vízbe- mutatvány, hogy csak na.
Egyébként közben, mármint a fájdalmak csodálatos áradata közepette, amikor könnyeimmel küszködve a mellékhelyiségben egy csepp vizeletért szenvedek sokat elgondolkozom azon, hogy vajon miért csak a nőket érinti többnyire ez a kín?
Van rá válasz, mert rövidebb a húgycsövünk.
Talán butaság a felfázásról írni, ám még nagyobb butaság azt nem komolyan venni.
Ez komoly.
Ne bomolj.
Már csak csepereg az eső.
De így is elég komor háttérvilágításnak ítélem eztz a napfény mennyiséget.
Na, mindegy.
Innentől kezdve örülni fogok annak, hogy esik az eső,és nem lehet normálisan kimenni, s sétálni egyet.
Tetszik ez nekem.
🙂
