Szilánkokra tört váza,
Véresre csókolt ajak,
Lábamhoz ért lába,
Oly’ vágyón csókoltalak.
Víz nélkül rothadó virág,
A fájdalom egy darabot kirág
Megsebzett szívemből.
Ennyit a szerelemről.
Poshadt víz csordogál,
Az idő nélküled megáll.
Lelkem lelkedért esedez,
Esővízzel telt eresz…
Melyből majd vizet merve,
készen állsz a szerelemre.
Csaholó lelkem hangosan ugat,
Ez érzés örökre marad;
Nincsenek is rá már szavak.
