A táncos tudja milyen lépést tesz a másik után,
Nem ijed meg, s nem tétovázik sántán, bután.
Az író már bevezetéskor a tárgyaláson töri fejét,
Szeme előtt lebeg már akkor a teljes, az egész.
A Nő, mikor azt mondja társának: “IGEN”,
—–nem tudja, hogy mit vállal, hiszem.
A férfi, mikor eljut oda, hogy igába hajtsa a fejét,
Már akkor sejti, hogy felül írták minden józan eszét.
A Nő csodákra, álmokra képes, cselekszik,
Ereje átlagon felüli hímnemű társával vetekszik,
(Hiba csak ott van, hogy gyakran veszekszik)
Szerelemmel vegyült, meggondolt döntés,
Olyan, mint hisztis gyermeknek a vízzel való nyakon öntés.
Tudjuk, hogy kell, szükség van rá, hisz’ a társadalom,
S ezért oly’ elsietett, kapkodott olykor e nemes fogadalom.
A házasság, mi egykor tényleg szent dolog volt,
S a pap nem csak üres mondatokban szónokolt
A hűség s az összetartozás remek élményéről,
Már most nem feledkezhetünk meg a házassági szerződésről.
Nem a bizalom, s a szerelem, mi vezérel Isten színe előtt,
Azon a napsütötte délutánon, vagy délelőtt.
Mind inkább egy a megfelelési kényszer:
-“Te Jani, miért nem vettél még el?”
A házasság mára már egy marketing dolog,
Igazam van, ha végig gondolod…
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: