Talán a tavasz, melynek illatát már az orromban érzem,
S millió érzés, mely mellkasomból hirtelen szakad fel,
Miért e nyüzsgés minden zsigeremben? Remeg a térdem;
Nem tudok mit kezdeni kérdésemre adott feleleteddel.
Talán majd nyáron, mikor bőrömet a nap pirosra égeti,
S menekülök majd izzó fénye elől a fa tövébe,
Talán akkor a szívem magát többé nem kéreti,
S nem vágyik másra csak kizárólag az övére.
Lehunyom szemem, mint mindig mikor lelkem a múltban vándorol….
Az úton, ahol járok s kelek, az autók nyoma utánam is porol.
Lehunyt szememmel nem látom a közeledő végzetet,
Elhomályosít mindent a pajkos képzelet.
…..
Folyt. majd Köv.
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: