Szerelemre lobbant lelkem,
Hangosan járja táncát,
Titkon fájón mindig őt szerettem;
Lelkem sem dobta le súlyos láncát.

Nem tudom miért sodort utamba az élet, de bizton oka van annak, hogy találkoztunk, s szót váltottunk, hogy a szemembe néztél, hogy ismét találkozni akartál velem, hogy megszerettél, hogy még mindig szeretsz, s azt állítod, hogy mindig is szeretni fogsz.

Nem tudom, de talán nem is kell tudnom, hogy miért vagyunk egymásnak s egymásért, de nagyon melengető érzés a tudat, hogy mi ketten vagyunk.

Nem tudom, hogy mi kell történnie ahhoz, hogy ne szeressük egymást, de azt tudom, hogy most szeretlek.