Nyirkos tenyeremben
Egy képet szorongatva,
Annyira lehetetlen,
Ezt Ő is tudta.
**********************
Halkan mond, ne hallja senki,
Meghallhatja amit mondasz,
Hidd el; bárki,
Igen, igen: súghatsz,
Mondd, nem tudok várni…
************************
Lassítsunk, nem értem egészen,
Nem vagyok biztos abban a részben.
Igen, igen,
Mondd újra, kérlek, lassan,
Annyira érdekel; hallhassam.
*****************************
Ezt ne mondd, szívem szakad,
Ez nem igaz, láttalak!!!
***************************
Miért kell ezt tenned velem,
Ez lenne a szerelem?
************************
Ez nem igaz, nem értelek téged,
Nem tudom elhinni, én még remélek.
Persze, persze, ezt sokszor mondtad már,
Ezután, ránk, tudod mi vár…
*************************************
Igen. Nem érdekelsz,
Téged sem zavart a tudat.
Nem fogod fel, hogy mit tettél?
Felfogod, igen? Nem felelnél?
*******************************
Most meg mit mosolyogsz?
Bocsánat: vigyorogsz?
Elegem van, nem kérek belőled,
Ne halljak semmit rólad, felőled
Mától.
Ágytól,
Asztaltól válunk,
A gyermekkel kapcsolatban
Pedig kitalálunk
Valamit, lassan…
Nem tudom a fájdalmat kifejezni
Szavakban,
Csak csendben állok az ablakban,
A negyediken lakunk.
Gondolkozom,
Nem hagyom,
Hogy megint könny csorduljon
Szemeim rejtekéből,
Elegem van az egészből.
