Megszelídített madár,
S egy darabokra esett álom,
Ez vagyok, akár…
Helyem sokszor nem találom.
Dallamokba bújtatott szavak,
Szabadjára eresztett, eltűntnek hitt madarak,
Álmokban összegyűrt, fájdalmas képek,
Gyönyörrel festett, szerelmes emlékek.
Magam sem tudom, mi vagyok,
Szavakat kereshetek, lophatok,
Te akkor sem tudod,
Hogy én valójában ki is vagyok.
De így -legalább- én maradhatok.
Sokszor hunyom reszketve le két szemem,
S ilyenkor a lehetetlent képzelem.
Ezt már Te is tudod, sejtheted,
Ezek már elárult, titkos jelek,
Melyekbe bármikor bújhatok, mert
Elrejtenek.
-Mint egy fényképtartó,
Olyan vagyok én,
Rejlik bennem milió emlék, élmény…
De nem is olyan régen,
Miközben pihentem a szekrényen,
Egy halk, nem várt fuvallat; szellő,
Szó nélkül a semmiből tör elő;
S ledob engem;
Soha nem felejtem,
-Az emlékekkel teli kincset,
A takarítónő intett.-
Zuhanásom alatt még egyszer lepergettem,
S megfürödtem az elveszés előtt álló emlékeimben.
Majd apró, éles szilánkokra estem szét,
Ennyi csak az emlék- nem rég, nem rég…
Elvesztettem a hitem, nem bízom magamban.
Keresve sem találhatnám lelkem, semmilyen alakban.
Elveszett,
Nem lehet,
Eltörhetett
Az is,
Minden hamis,
Elveszett
Hiába kerested,
Nem leled,
Emlékeidet.
Talán a szerelem ölelése,
S egy éjszaka emléke
Majd rádöbbent arra,
Hogy mekkora is a szerelem ,
A lélek hatalma.
Szeress.
Nevess.
Emlékeket
Ne keress.
Karodtól minden ujjvégedig
A szerelem tüzes csóvái végig égetik.
Testedet.
S forrón szeretheted.
Nem, nem kérdezik,
S nem mérgezik
Lelkedet,
S nem adják olcsón szerelmedet.
Senkinek.
***(HA)***
Végre megleled.
Felfoghatatlan az élet,
Nem is tudom, mit érzek.
Félni, nem félek.
Remélem érted.
-A szerelem.
-Türelem.
-Hangom felemelem.
-Nélküled helyem…
-Nem lelem.
Bolondos bordó,
Mit ma szívem magára öltött,
Elmémbe minden előjel nélkül
Ámor szavakat ötlött.
Kiért s miért, azt csak Te tudhatod,
S ha tudod, fülembe súghatod.
****Igen, arra gondolok…****
