Nem jön álom szemeimre…

Nem jön álom szemeimre,

most gondolok az elmúlt, szép emlékeimre,

egy kézre, mely mindentől óvott, s védett,

S mindent megadott, mit gyermek csak kérhet…

—-

Csak szófoszlányok, mik eszembe jutnak,

Talán nincs is sok értelme most szavaknak.

—-

Édesanyámra gondolok,

Az arca már egy kicsit elhalványodott.

Nem felejtem Őt el, sohasem,

A mai napig tiszta szívvel szeretem.

——-

Édesapámra gondolok, ő sincs már nekem,

Nem mondhatom “Apu”, nem tehetem.

Tenyerem, tenyerébe többé nem tehetem.

Nem fog az oltár elé kísérni engem,

fáj a hiánya, könny csillant meg szememben.

—–

Nem tudja az, mi a kín, míg szülője szidhatja,

Vagy, hogy. “gyermekem”- mondhatja…

Nekem nincs ki már azt mondja: lányom…

Annyira a szüleimre vágyom.

Ilyenkor mindegy számomra a rím, nem lényeg,

Úgysem tudom leírni, mi is az, mit érzek.

Istenem!

—–

Segíts nekem!



Ne hagyj magamra.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Tovább a blogra »