Nem jön álom szemeimre…

Nem jön álom szemeimre,
most gondolok az elmúlt, szép emlékeimre,
egy kézre, mely mindentől óvott, s védett,
S mindent megadott, mit gyermek csak kérhet…
—-

Csak szófoszlányok, mik eszembe jutnak,
Talán nincs is sok értelme most szavaknak.
—-
Édesanyámra gondolok,
Az arca már egy kicsit elhalványodott.
Nem felejtem Őt el, sohasem,
A mai napig tiszta szívvel szeretem.
——-

Édesapámra gondolok, ő sincs már nekem,
Nem mondhatom “Apu”, nem tehetem.
Tenyerem, tenyerébe többé nem tehetem.

Nem fog az oltár elé kísérni engem,
fáj a hiánya, könny csillant meg szememben.
—–

Nem tudja az, mi a kín, míg szülője szidhatja,
Vagy, hogy. “gyermekem”- mondhatja…

Nekem nincs ki már azt mondja: lányom…
Annyira a szüleimre vágyom.

Ilyenkor mindegy számomra a rím, nem lényeg,
Úgysem tudom leírni, mi is az, mit érzek.

Istenem!
—–
Segíts nekem!
—
Ne hagyj magamra.